Ez a 6. év, hogy összefoglalom magamnak milyen volt az évem. Én is élvezem (a kedvenc tartalmam egész évben) és talán másoknak is van benne hasznos.
Itt találod az előző éveket:
Idén ez most még személyesebb lesz, mert ahogy látod, az életem inkább a család irányába tolódott el. És amúgy meg ez érdekel, erről akarok írni, ez mozgat most.
Nézzük milyen volt a magánélet, aztán a biznisz és végül néhány elképzelés 2025-re.
Tartalomjegyzék
Magánélet ilyen volt 2024-ben
Ilyen volt szülőként az első (majdnem) teljes év
Majdnem 10 hónapos Soma, amikor ezt írom, közel 1 év telt el a születése óta.
Számtalan csodálatos emléket és mindennapos élményt köszönhetek neki:
- a születése utáni 2 napban a kórházban még elaludt rajtam fekve (utána még talán 1x volt ilyen otthon és azóta egyszer sem)
- tök jó volt egy ideig hajnalban együtt kelni és közösen játszani amíg Lili nem kelt fel
- egy időben reggel 7-től amíg nem lett hideg, együtt sétáltunk mindig (ez nekem is jót tett)
- nyáron Ausztriában kirándultunk és mindennap elaludt rajtam a hordozóban (ezt most a téli síelés alatt is csinálta, imádom)
És legjobban talán azt a feltétel nélküli szeretetet értékelem, ami egy babától a szülő felé jön. Minden egyes nap amint hallja, hogy nyílik az ajtó ahogy nap végén hazamegyek, egyből kimászik elém vigyorgó arccal. 🙂
Soma minden egyes nap mosolyt csal az arcomra és egyszerűen imádom, a legjobb dolog az életemben.
Ezzel együtt viszont szükségem van magam miatt terápiás céllal kiírni a veszteségeimet is.
Lilivel sokkal nehezebb minőségi párkapcsolatot építeni, üzemeltetni – bedarálnak a mindennapok még úgyis, hogy az átlagnál sokkal több szabadságunk van minden értelemben.
Egyéni szabadidő kvázi nem létezik, de nagyon közös se. Most pl. a sorozatok teljesen kikerültek az életünkből és nem ez a probléma, hanem a szabadidő hiánya.
Minél nagyobb a szabadsági fokod (minél szabadabb vagy időben, utazásokban, párkapcsolatra fordítható energiában), annál nagyobb az esés családalapításkor és ezt nem könnyű feldolgozni.
Régebben pl. az előző generáció nagy részének nem volt kérdés, hogy 8-6-ig dolgoznak utazási idővel együtt és utána már csak életüzemeltetés van.
Ebből nem sokat vesz el egy gyerek, max csak az otthon maradó fél számára. De mi már huszonévesen többet láttunk a világból ennél, szóval mások az igényeink.
És erre legtöbbször csak ítélkezést kapsz, amikor beszélsz róla:
- gyöngyéleted van minek panaszkodsz,
- otthonról dolgozol, csak egy lépcsőn kell lemenned, egész nap ketten otthon vagytok, nem igaz, hogy olyan nehéz
- egyébként is mindenetek megvan, mindenre telik, nekünk sokkal kevesebb volt mégse sírtunk
- munkásra nevelted a gyereket
- nekem egyik gyerekhez sem kellett hátra ülnöm a kocsiba, pedig x is volt
A fenti mondatok az emberi kapcsolatok csendes gyilkosai. Egyik sem olyan durva, hogy azonnal kiállj magadért. De sorozatban mély eltávolodáshoz vezetnek.
Egyelőre úgy látom, a (nagy)szülők baromi gyorsan felejtenek. És valami tudatalatti működés miatt vélhetően kamuznak is: több fenti mondat sem reális.
Nem nagyon van kapcsolat a mi generációnk (korai 30-asok) és az előző (55-65) között, mert Ők azt hallották a nagyszülőktől, hogy a gyereket kitették a mező közepére ásott gödörbe játszani (tisztelet a kivételnek).
Addig mi pszichológushoz járunk azért, hogy meddig hagyhatod sírni a gyereket kötődési problémák nélkül.
Nem tudom mi a jó, de az biztos, hogy sok feszültség van a mi tanulási lehetőségeink drasztikus bővülése miatt, mert nagy a kontraszt.
3. gyerek? Most biztosan nemet mondanék rá.
Eredetileg mindig az volt a fejemben, hogy hármat szeretnék, “nagycsaládot”, sok társasozással, egy idő után sok barát-barátnő +1 főkkel, de most erősen meginogtam.
Kíváncsi vagyok milyen lesz majd ezt visszaolvasni és persze, hogy végül mi lesz a vége. 🙂
Egyébként az a sok ítélkezés, amit a legközelebbi családtagoktól is megkaptunk a gyerek kapcsán, azt hiszem jobb emberré tett valamivel. Mert amúgy én is hajlamos vagyok ítélkezni.
Most viszont már 2x meggondolom a véleményemet, mert látom, hogy nem olyan fekete-fehér jól csinálni a dolgokat és kívülről kevés helyzetet látunk át teljesen.
Zárszóként pedig le a kalappal minden anyaként vállalkozó előtt, az idei év még az eddiginél is nagyobb elismerést váltott ki belőlem! Gratulálok nektek, le a kalappal!
Elérhető nagyszülő – egy új 30 éves célom lett
A szüleimtől nagyon sok segítséget kapunk az elmúlt pár hónapban.
Ez elgondolkoztatott: valójában nem is olyan egyszerű “elérhető” nagyszülőnek lenni. De úgy igazán elérhetőre gondolok! Nem az, hogy 1 évben 1x elviszi nyaralni az unokát…
Szüleim mindketten délután 2-3-tól legalább heti 1x tudnak vigyázni Somára. És úgy, hogy élvezik, jelen vannak a babival, nincs szájhúzás, nem érzed azt, hogy most lehívtál egy véges számú szívességet.
Azt hiszem én is ilyet életet akarok, mert kevés annál tartalmasabb dolog van, mint a szeretteiddel képesnek lenni jelen lenni.
És itt jött is egy felismerésem: ahogy most csinálom a dolgokat, biztosan nem tudnám majd a 2-4(-6, ugye ki tudja…) unokámmal tölteni folyamatosan mondjuk a hétfő-kedd-szerda délutánt.
Sem a bizniszem, sem én nem állok erre készen fejben.
Ami még izgalmasabb, nincs olyan mentorom, tanítóm, pályatársam, vállalkozó ismerősöm, aki szerintem (tévedhetek persze) jelen tudna lenni ilyen minőségben és mennyiségben az unokáival.
Na jó, egy eszembe jutott! Mesterné Molnár Judit ügyfelem. Ő róla el tudom képzelni ugyanezt!
Ez nekem egy felismerés, hogy mit érdemes betenni a fejembe példának, kivel érdemes időt tölteni és hogyan érdemes építeni az életemet.
Mert ez egy olyan dolog, ami nekem fontos irány, efelé akarok haladni.
És lehet most mosolyogsz, hogy 30 évesen minek írok erről, de én tényleg hiszek Senecának: amelyik hajó nem tudja melyik kikötőbe tart, annak semelyik széljárás nem lesz jó.
Utazások és egyéb érdekes momentum az évben
Az idei évben nagyon sok szuper élményünk volt Soma születésén kívül is. Néhányról írok pár sort.
Júniusban voltunk Brutálfutáson, ami tök beteg, lásd a képek. 🙂
Aztán Badacsonyban voltunk 1 hetet, először 3-an és irtó jól éreztük magunkat. A kedvenc élményem a teherbringa bérlése volt, amibe betettük a gyerekülést és 3-an bringáztunk!
Ezt nagyon szeretném újra, bár most már lassan rendes gyerekülésbe is mehet Soma. 🙂
Júliusban a 30. születésnapomat a kedvenc hotelemben, az Ózonban töltöttük.
Nagyon jó volt, mert a szüleim is elkísértek és nagyon sokat voltak Somával. Gyakorlatilag végig az Ő kezükben volt, itt először kaptunk vissza pár órát a napunkból és ez jó sokáig emlékezetes marad.
Voltunk barátokkal Hollókőn, Egerben és gokartozni is – ez utóbbit is nagyon szeretem.
Nyáron még elkaptuk a Covidot is, ami miatt egy családi nyaralás is keresztül lett húzva és jó rosszul is voltunk.
A nyarat aztán Ausztriában zártunk, életünk talán legjobb nyaralásával. Az első 2 napra szintén jöttek a szüleim, akkor el tudtunk menni ebike-ozni Lilivel ketten. Soma 4 órát bírt ki! 🙂
Irtó sokat felvonóztunk, túráztunk, gyönyörű helyeken jártunk, egy csodaszép ékszerdoboz faluban szálltunk meg egy extra jó szálláson (amire utolsó pillanatban 30%-ot alkudtam, sokan nem tudják, de AirBnb-n és azon kívül is sok helyzetben jó a pozid ehhez).
Szeptemberben Lili 30. születésnapját ünnepeltük lövészettel, ez is először volt, sokkal nagyobbat rúgnak a fegyverek, mint gondoltam.
Ősszel egy barátomnak segítettem festeni pár órát, azóta ezen röhög a család. Én az a férfi vagyok, aki egy szög beverését is másra bízza, szóval ezt a fotót tényleg sokáig őrizzük majd.
Év végén pedig az eddigi leghosszabb, 24 napos vakációt tartottuk. Talán a 24 nap már feleslegesen sok, én év elején már haladnék. Inkább karácsony előtt szeretek pihenni. Szóval legközelebb január első hetére már nem akarok kivenni szabit.
Pénzügyi szabadság
2024-ben is folytatódott a befektetési portfólió építése. Most épp 34%-a van készen úgy, hogy azt a lakást nem számoljuk bele ingatlan vagyonként, amiben élünk – csak azokat, amelyek ki vannak adva és pénzt termelnek.
Ha elérjük a 100%-ot, akkor a befektetéseink hozamából tudjuk majd fenntartani a jelenlegi életszínvonalunkat.
Nem akarom amúgy abbahagyni a bizniszt, ez egyszerűen csak egy biztonsági háló.
Na meg már például most is volt egy nagy előnye: egy vadi új, 1,5x nagyobb lakásba költöztünk úgy, hogy a mostanit kiadjuk. Az új érezhetően jobb lesz és ezt jórészt annak köszönhetjük, hogy nem csak megkeresni, hanem megtartani is igyekszünk a pénzt.
Minden évben beszélek erről az előadásaimban és továbbra is nagyon idegen az embereknek ez.
Azt hiszem ez a legnagyobb szívfájdalmam, olyan jó lenne a kifelé élés helyett valódi szabadságot adni embereknek.
Már csak azért is, mert vállalkozóként nem igazán jellemző a magas alkalmazotti fizetés a saját cégünkből, tehát nyugdíj sem lesz belőle.
Sajnos a vállalkozók (vagy inkább emberek, ez mindenkire igaz) döntő többsége – még ha sikeres is – feléli a jövedelmének a 80-90%-át. És erre az a válasz, hogy “majd ha többet keresek, félrerakom” – ami mindig csapda.
Ha eddig elköltöttél szinte mindent amit kerestél, akkor nem az összeggel van baj, hanem a költési szokásokkal.
De azért a fiatalabb generáció – például a 7 évvel fiatalabb öcsém – egyre jobban érti már azt, hogy nem gazdagnak kell látszani, hanem vagyonosnak kell lenni.
Ha szívesen foglalkoznál bővebben ezzel a témával, én Szendrei Ádámtól tanultam ebből a tananyagból.
Munka ilyen volt 2024-ben
Ennyit dolgoztam 2024-ben
Évek óta akkurátusan mérem mennyi nettó időt töltök munkával. Amikor dolgozok valami cégesen, az idő 99%-ában megy az időmérés projekthez rendelve.
Ez több dolog miatt is hasznos:
- nekem egy tükör minden év végén + évek alatt trend is kirajzolódik, mint pont most, lásd később
- céges szinten az A osztályú munkatársakat motiválja, pozitív értelemben (nem fegyelmezés, nem ellenőrzés)
- ki tudod értékelni a céges projekteket, ha látod mennyi idő ment el rá
Ha nem méred az idődet, valójában fogalmad sincs mire megy el, sajnos ezt nem lehet érzésre megmondani.
Nézzük az eddigi és a jelenlegi év számait:
- 2020: 1662 munkaóra
- 2021: 1506 munkaóra
- 2022: 1530 munkaóra
- 2023: 1661 munkaóra
- 2024: 1436 munkaóra
Hoppá, idén 225 munkaórával kevesebbet dolgoztam! Sejtettem, hogy kevesebbet, mint tavaly, de ilyen jó eredményre nem számítottam.
És az idei év tökéletes példa: tavaly ránéztem, hogy mekkora ugrás volt felfelé és elhatároztam, hogy ezt így nem akarom folytatni.
Kellően bosszantott a tavalyi szám ahhoz, hogy idén másképp cselekedjek + persze most azért Soma érkezése is rettentő sokat segített.
Sokszor nincs lehetőségem tovább dolgozni és őszintén szólva ez baromi jól van így.
Ami jó hír, hogy az egész csapatra is lecsorog szépen az ahogyan én visszavettem. Mesi is 70 órával kevesebbet dolgozott 24-ben, ennek szintén nagyon örülök.
Így sikerült 24 üzletileg
Erre az évre akár azt is mondhatnánk, hogy szörnyen sikerült, ugyanis a profitunk kicsivel kevesebb, mint felére csökkent.
Ennek nyilván nem örülök, viszont szerencsére nem érintett nehezen. Anyagilag azért nem, mert elég tudatosan bántam a pénzzel és töredékéből élünk annak, amit megkeresünk.
Ezért most hálát adok, a 80-90%-os költési szokással sokkal frusztrálóbb lett volna.
Fejben azért nem zavart annyira, mert a család jobban előtérben volt és most inkább a lelassulás, a jelenben lenni a fontos az életemben.
És főleg azért nem zavart, mert tudtam miért történik és már ki is jöttünk belőle. Ezeket le is írom a következő bekezdésekben, mint tanulság.
Toborzási tanulság – mindig az idődet vásárold vissza!
Az egyik legnagyobb kiharapást a profitunkból egy csapatfejlesztési hibám okozta.
Egy ilyen tudásalapú cégben (ami nem a munkatársai óráit adja el, nem direktben termelnek az emberek) egyáltalán nem igaz az, hogy ha többen vagyunk, automatikusan több pénzt csinálunk.
Valójában a vevőszerzési és vevőmegtartási stratégián, plusz az üzleti modellen múlik a pénzünk.
Attól, hogy több ember van az online marketinget kivitelező csapatunkban és több futószalagot tudunk csinálni, nem csináltunk több profitot, sőt!
Ugyanannyit csináltunk, mert nekem nem jutott több időm a stratégiára, viszont 1 főnek az éves bérköltsége kiesett a profitból.
Évközben olvastam Dan Martell könyvét, Ő nála ismertem fel, hogy tilos új ötletecskékre felvenni embert. Mindig olyanra vegyél fel, amit már tudod hogyan kell csinálni, működik a cégedben, van rá folyamatleírás stb.
Vásárold vissza az idődet magyarul. Ha nem így jársz el, dupla öngólt rúgsz: olyan dolgot kell elvárnod egy vadiúj embertől, amit még Te sem tudsz jól csinálni és emiatt menedzselni, betanítani is exponenciálisan több idő.
UVF+ megújulása
Na ez viszont már egy hatalmas nagy sikersztorink: pár nappal a tavaszi nagy kampányunk előtt megérett bennem az ötlet az 1-2 éve húzódó átalakításra.
Régóta éreztem már, hogy nem a legideálisabb az UVF programunk felépítése sem leszolgáltatás (időigényes 2 hetente webinározni), sem az ügyfelek sikeraránya szempontjából (nem tudják feldolgozni, sokkal kevesebbre van szükségük).
Egyszercsak bevillant az új modell, gyorsan leírtam, bemutattam a csapatnak, mindenki támogatta.
Egyszerre több extrán fontos kihívásunkat oldotta meg:
- mostantól bármikor, könnyedén be lehet csatlakozni az UVF+-ba (régebben volt eleje és vége, ami nagyon hátrányos bizonyos méret felett minden félnek)
- emiatt zavartalanul lehet telefonon értékesíteni egész évben – megnyílt az út a profi telefonos értékesítői csapat előtt
- elég nagy sikereket el is értünk a telefonos értékesítői csapatunkkal – ez nagy győzelme 2024-nek 🙂
- és drasztikusan jobb lett a megújítási arányunk: az ügyfelek 80%-a bent maradt még a régi típusú, fél évet előre kifizetnek ügyfelek közül – ez soha nem látott, rekorderedményünk, nagyon büszkék vagyunk rá!
- már most látszik, hogy az átalakítások óta sokkal szorosabb közösség és szebb sikersztorik születnek!
Amikor tavasszal kijöttünk az újításokkal, rekordlétszámban csatlakoztak ügyfelek az UVF+-hoz és régi UVF alumnisok is visszajöttek szép számmal. Brutál jó lett a változtatás!
2025-ben ez igen szép növekedést fog hozni, így itt is megérte az üzleti modellt átalakítani minden rövidtávú veszteségével együtt (mert az is volt, ez is hozzájárult a profitcsökkenéshez).
Főleg annak örülök, hogy csak havi 1 tréninget kell tartsak és azt 4 különböző témában (korlátozó hitrendszer, üzleti modell, marketing, csapat&hatékonyság) tehetem, már nem csak marketinget tanítok, mert az kevés a sikerhez önmagában.
Belső Kör programunk – 100%-os megújítási arány, az évem egyik legnagyobb öröme
A Belső Kör a leghaladóbb, legnagyobb ügyfeleink mastermindja. Egy évben 4×2,5 napra elvonulunk egy vidéki szállodába és ezen felül is Ők bármikor elérnek engem.
Idén a vendégeink közt köszönthettük Pál Zolit, Dr. Újszászi-Bogár Lacit, Egerszegi Krisztiánt (MiniCRM) és Pál Ferit! Nehéz megmondani ki volt a kedvencem, legalább 3-at sorsfordítónak tudnék megszavazni. 🙂
3. éve fut már a program és a második évben elkövettem egy nagy hibát: beengedtem olyan embereket is, akiket nem szabadott volna.
Ez kicsit szétzilálta a hangulatot és közösséget, ezért elhatároztam 2024 elején, hogy nem engedek be kívülről új embereket. Emiatt 24-ben nem növekedett a BK, ez volt a másik nagyon jelentős profitcsökkenési tényezőnk.
Viszont hittem belőle, hogy ez a jó döntés.
És be is igazolódott: olyan hihetetlenül erős közösség alakult ki, akik mellett végtelenül felszabadultan érzem magam és az összes jelenlegi BK-s meghosszabbította a tagságát. 🙂
Ráadásul mivel 24 elején bejelentettem, hogy csak belülről lehet feljebb lépni a BK-ba (vagy egy meglévő BK-s ajánlása mentén), ezért szépen el is kezdtek jelentkezni a kisebb programokból az ügyfelek a Belső Körbe.
Így 25-ben ez a program is rekordot fog hozni, aminek nagyon örülök. Megérte rövidtávon lemondani a pénzügyi érdekeinkről és visszanézve, 1 év szuper gyorsan eltelt, szinte észre sem veszed.
Marketing Évtervező Tábor – végre beérett, tökéletes volt!
Egyszer Pongor-Juhász Attilától kaptam egy idézetet SMS-ben az egyik helyzetemre.
Ha valamit még nem csináltál, próbálkozz meg vele háromszor. Először, hogy legyőzd a félelmedet. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni. – Virgil Thomson
Na hát a MÉT-nek ez volt a harmadik alkalma és végre most érzem azt, hogy elkészült:
- 120+ fő, 96%-os elégedettség a résztvevőktől
- 28 díjazott a színpadon (szintén rekord)
- csodálatos helyszín, ami végre megüti a mércénket és nem Lurdy
- 3x-4x annyi, rekord helyszíni konverzió
És a számokon túl, az érzés a legfontosabb: az őszi nagy rendezvényünk modellje végre készen van, belül érzem ezt a szívemmel!
Tanulás USA helyett most Európában
2024-ben már-már kényelmetlenül sokat jártam képzésekre.
Soma megszületésével együtt + a saját ott alvós tréningjeinkkel néha már kellemetlen Lilinek azt mondani, hogy na még egy éjszaka, amikor nem vagyok otthon…
Ezzel együtt nagyon örülök, hogy ilyen sok tanulás volt, mert ezekből épült a cég és ezekből alapoztuk meg a rekordnak kinéző 25-ös évet.
Járok továbbra is Pongor-Juhász Attila Master’s Club-jába, itt főleg a csapatépítés, cégépítés a fókusz és a magyar vállalkozói közösség ad értéket.
Januárban Mesivel a DO! marketing történetében először együtt mentünk ki amerikai konfra, a Traffic & Conversion summitra, ez nagy mérföldkő a cég életében!
Szeptemberben együtt néztük az irodában a Funnel Hacking LIVE online változatát, ez is tök jó volt. Bari Baumgardner egy sorsfordító előadást tartott számomra… (erről csak a magasabb szintű programjainkon meséltem privát módon).
Jártam tavaly Ryan Deiss-ék M3 mastermindjába, ami jó volt, de bezárták. Utána kipróbáltam Russell Brunson Prime Mover Mastermindját, ami szintén baromi jó volt.
Viszont az elmúlt években éreztem, hogy egyre kevésbé van kedvem Amerikába kimenni. Rájöttem, hogy európai mastermindra vágyok, két okból.
Egyrészt iszonyú fárasztó kiutazni 2 napos tréningre. A család itthon vár, szóval nem fogok tereferélni a világ másik végén.
Ez azt jelenti, hogy hétfő hajnalban indulok, szerda este jövök haza, csütörtök késő este vagyok itthon. Fizikailag ez iszonyúan kifacsar, jellemzően betegen értem haza, nem akarom ezt évente 3-4-5x.
Másrészt az amerikaiaknak a magyar piacvezető cégek bevételei is az otthon lévő apukák/anyukák próbálkozásai kategóriájába tartoznak. Nehéz mély kapcsolatokat építeni úgy, hogy Ők nem értik a magyar gazdaság méretét és erejét.
Ebből fakadóan Ők nem a valós üzleti tapasztalatodnak megfelelően kezelnek.
Ezek miatt kimentem egy angliai üzleti rendezvényre, azzal a céllal, hogy ajánlásokból találjak jó mastermindokat.
Nagyon vicces volt, hogy Angliában a repülőből kiszállva az első YouTube videós hirdetés Jon Penberthy-é volt és elismerősen csettintettem, hogy hmmm, ez profi. 🙂 Akit aztán később a rendezvényen is ajánlottak nekem.
És két héttel később befizettem hozzá a magas szintű mastermind programjának az éves díját, 10m+ Ft-ot, életem eddigi legnagyobb oktatásra szánt befektetését. Január 2. hetében pedig már élőben jelentkezem majd Angliából, akkor lesz az első alkalom.
Egyelőre úgy érzem jó helyen vagyok, Jon is kétgyermekes apuka és olyan stratégiák mentén fejleszti a saját bizniszét és tanítja az ügyfeleit, ami minden szempontból szimpatikusnak tűnik számomra.
A telefonos értékesítésben és webinározásban egy teljesen új szisztémát használnak, ez hozhatja majd el talán a legnagyobb áttörést nekünk 25-ben.
Tervek 2025-re
Tartani az okos maraton hozzáállást és minimalizálni a túlhajszolt sprinteket
A tavalyi évértékelőmben is leírtam, hogy lassulás, nemet mondás. Idén ez egész jól sikerült és jövőre is tovább akarom vinni.
Azt hiszem idén ezzel jól is tudok lenni, mert már itt vagyok 10 éve és még itt is leszek legalább 10 évet. Nem kell rohanni, megengedhetjük magunknak minden tekintetben azt, hogy jelenben legyünk.
25-ben is szeretném az éves munkaidőmet 1450 óra alatt tartani és maradnék a kb. 9 hét teljesen munkamentes szabadságnál is. Egyedül a január első hetét ejteném, mint szabi, az idén frusztrált, már haladtam volna. 🙂
Új ötletek, profitnövekedés, céges cuccok – így vagyok most ezekkel
Noha van egy elég részletes 2025-ös tervünk, plusz egy jó 3 éves víziónk is 2-3x nagyobb profittal, annyira nem vagyok most erre ráfüggve.
A magunk módján, szerintem fegyelmezetten, profin végrehajtjuk majd.
De most nincs bennem az az érzés, hogy hű de világgá akarom kürtölni, mert egyszerűen nem ez mozgat. Most minden jó a bizniszben és szépen fenntarthatóan növekszünk majd tök jó ötletek mentén.
Vagy nem, ha olyan év lesz, mint az idei 🙂 Viccelek, ilyen azért nem lesz, innen könnyű növekedni most, mert minden adott hozzá.
Több bringázás – minél hamarabb Somával gyerekülésben!
Elvileg Soma most 10 hónapos, már tud ülni, szóval be lehetne tenni gyerekülésbe. Amint kicsit jobb az idő, ezt a projektet ki akarom próbálni. 🙂
Ha végre rendesen enne is és az anyja nélkül el tudunk szabadulni… Te jó ég, de jó lesz! Egész nap bringázni fogunk az erdőben – remélem Ő is ilyen lelkes lesz 😀
Házasság, énidő, új lakás
Soma mellett most nehéz a gyerekmentes párkapcsolati minőséget fenntartani. Minden bizonnyal jó ideig nem is reális ez az elvárás.
De azért abban biztos vagyok, hogy a horizontomon akarom hagyni ezt a területet. Mert ha a feleség boldog, akkor mindenki boldog. 🙂
Emellett meghagynám a szuper utazásokat. Egyrészt a mi kis szoros családunkkal, másrészt a tágabbal is. Jókat kirándultunk, ettünk, társasoztunk.
Hamarosan kész az új lakásunk is, az álomasztalunk a Pfiffer bútor kinyitható tömörtölgy asztala és be is ruháztunk rá. Na azt körbeülni, jókat enni, jókat társasozni, ezt nagyon várom! 🙂
Meg flash lesz az okosvilágítási rendszer, minden szobába akarok jó hangszórókat, lesznek jópofa hangulatvilágítások. Apró örömök, amolyan érdi hygge 😀
Ja és lesz végre erkély az új kecóhoz, ahova akarok elektromos pizzasütő kemencét és grillt. A pizzasütés lesz asszem az egyik 25-ös bakancslista tételem, igazi olaszosat akarok csinálni. 🙂
Tetszett az évértékelő?
Köszönöm, hogy elolvastad az idei összefoglalót.
Külön érdekel a véleményed: mit adott, milyen gondolataid támadtak az olvasása után?
Nyugodtan küldd el a véleményed a hello@domarketing.hu e-mail címre (a kollégáim összesítve továbbítják nekem és mindig szeretem elolvasni) vagy a Facebook poszt alatt is megírhatod.
Végezetül pedig magánéletileg tartalmas és üzletileg sikeres 2025-öt kívánok számodra!
