Immáron több éve olvasom Papp Gábor (The Pitch) és Nagy Attila (WPKurzus) és Szendrei Ádám évértékelőit, amik kifejezetten szimpatikusak számomra. (Ádám beszámolója már elérhető, Gáboré és Attiláé még készül)
Szokássá vált nálunk Lilivel (a feleségem) minden évet magánéletileg kiértékelni a Yearcompass segítségével, ezután pár nappal pedig jellemzően nekilátok az üzleti értékelésnek és a következő év megtervezésének is.
Ez a 4. év, mikor készítek év végi összefoglalót és minden évben egyre jobban várom. Jó lehetőség ez elővenni a korábbi éveket (2019 – 2020 – 2021), felidézni a legjobb pillanatokat és kicsit nosztalgiázni az élményekben.
De nem csak jó érzés, üzletileg is hasznos, mert óhatatlanul rákényszerít bizonyos dolgok áttekintésére, tanulságok levonására.
Nézzük is az idei évet, először magánéleti szempontból, aztán jön majd a biznisz, a végén pedig a jövőévi tervek!
Tartalomjegyzék
Magánélet 2022
Esküvő + nászút
Szeptemberben összeházasodtunk Lilivel, ami több szempontból is emlékezetes, izgalmas és központi eseménye volt az évnek.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire különleges élmény lesz a nap…
Én mint srác, egyébként sem gondoltam ezt túl, ráadásul az elmúlt pár évben sok esküvőn jártunk és nem igazán kaptunk kedvet a formátumhoz…
Sokan durván rápörögtek a szervezésre, elköltöttek rá vagyonokat (4-5 millió forint minimum), a pár egész napja egy rohanás volt, több mindenben látszott a szülőknek történő görcsös megfelelés és olyan érzésem volt, mintha nem is a párról szólna a dolog.
Ezekhez képest szerintem ügyesen megszerveztük (Monday projekt volt rá…:)), aznap elég laza volt minden, Lili saját magának varrta a ruháját (!), mindkettőnk kedvenc helyszínén, a Balaton északi partján tartottuk, gyönyörű tóra néző panorámával.
Apropó helyszín, a paloznaki Meseközpont alapítvány birtokát vettük ki aprópénzért. Ez leginkább azért volt jó érzés, mert gyerekek nyári táboroztatását támogattuk az összeg 100%-val. (Jó szívvel ajánljuk őket helyszínnek az esküvődre.)
Ha a fotók alapján úgy érzed ez biztosan egy vagyon volt, akkor azt kell mondjam, egyszerre van igazad és egyszerre vagy tévedésben.
3,3M Ft volt, ami az általunk ismert 4 esküvő költségvetés közül a legkedvezőbb. Csak 4M Ft feletti esküvőkről hallottunk az elmúlt 1-2 évben (ahol 50-100 fő közötti létszám volt). Szóval nem olyan vészes a jelenlegi árak mellett 55 főre.
De persze egyszerre sok is, amit nem gondoltam volna. Bár igaz, én vér ciki tévedésben éltem az esküvőszervezés költségeit illetően…
Azon a pár esküvőn, amin voltam mostanában, fejenként 30 ezer forintot adtunk és azt hittem, ezzel kijövünk a szervezőknek nullára. Hát nagyon nem, szóval akár szervezni akarsz, akár meghívnak, tanulj az én hibámból. 🙂
És az a legdurvább az esküvői árakban, hogy egyetlen egy alvállalkozó (helyszín, cateringes, fotós, videós stb.) bizniszével sem cserélnék! Értem ez alatt az általam látott időráfordítást (több tucatnyi munkaóra), életminőséget (foglalt hétvégék, éjszakázás) és a végén realizált profitot.
Vevőként Te odalapátolsz egy zsák pénzt, de közben semelyik beszállító nem élt igazán jól, nem volt meg az igazi vállalkozói szabadsága döntésekben, szabadidőben…
Szerintem ez árulkodó arról, hogy valami nem oké az esküvői piaccal, az esküvők mai koncepciójával.
Egy barátommal beszélgettünk a legénybúcsún és Ő mondott egy jó gondolatot: “Magyarországon ma összeházasodni ingyen van. Minden más a Te igényed.”
Ezek az igények és a társadalmi elvárások (hogy milyen “kell legyen”) azt eredményezik, hogy az esküvő egy életkezdési teher anyagilag a legtöbb fiatal párnak. Nekünk is veszteséges lett, pedig érezhetően minimalistább volt más esküvőkhöz képest és szemmel látható összeget kaptunk a családtól.
Ehhez képest szerintem pont arról kellene szóljon a dolog, hogy az életkezdéshez kap valamiféle segítséget a pár. Ez manapság csak akkor reális, ha a saját kertedbe rendezed meg vagy ha a szülők 7 számjegyű, nem egyessel kezdődő összegekkel támogatják mindkét oldalról.
Ezt egy kicsit sajnálom, mert pont az életkezdés elején lenne a legfontosabb, hogy a fiatalok már megtakarítani tudjanak, ehhez képest a társadalom pont a rossz irányba sodor.
Számtalan jó program
Az év során egy csomó izgalmas programunk volt, aktívra sikeredett az év.
Márciusban voltunk Ausztriában, hegyes vidéken, ami lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Valamiért van egy vonzódásom Ausztriához, a magas hegyeikhez, ahhoz a nyugalomhoz és igényességhez, ami árad a kis falvakból. Szeretem az országukat.
Van két jóbarátom, akikkel már-már tradíció, hogy elutazunk 3-asban évente 1-2x, ez tavasszal szintén megtörtént.
Az idei egyik “énidős” programom volt lemenni Jászapátira, ahol a nagyszüleim éltek. Körbesétáltam a várost, ettem (volna) csavaros fagyit (de nem volt finom ízű), vettem süteményt 300 Ft-ért a cukrászdában, beültem 2 órára fürödni a termál strandra és vettem újságot a Pennyben.
Jó 10-15 éve már, hogy nem élnek, mi pedig nem járunk le, nincs igazán ki gondozza a sírt. Egyszerre szívszorító és inspiráló a gyakorlatban látni a porból lettünk, porrá leszünk megvalósulását. Széthordta a szél a sírt, teljesen lekopott a nevük a tábláról és darabokra tört a fakereszt.
Ezután pár héttel volt édesapám 50. születésnapja, ami csak hozzáadott a filozofáláshoz. Fene se tudja kivel mennyi időt tudunk együtt tölteni és asszem az időbéli szabadság a legnagyobb vagyon, amit fel lehet építeni. (Amúgy ritkán párásodik be az öreg szeme, azt is jó volt látni. :))
Szintén idei élmény volt meglátogatni Amszterdamot, legénybúcsú céljából. De nem olyan volt, mint aminek hangzik… Ahhoz ahogy egy barátom szokta mondani, én túl “vanilla boy” (=unalmas) vagyok. 🙂
Másabb volt Amszterdam, mint amire számítottam: nekem túl sok a spangli szag, brutálisan zsúfolt emberekkel a történelmi városrész, és a vöröslámpás negyedben is azt hittem “álomnők” vannak, de nagyon nem.
Ezzel együtt is egy bakancslistás tétel volt, mert csak egy hátitáskával ugrottunk ki az egyik legjobb barátommal és először voltunk külföldön csak ketten.
Versenyt űztünk a legolcsóbb szállás megtalálásából és sikerült is. Csak éppen valamiért egyikünk se olvasta el a Booking értékeléseket – mintha nem utaznánk összesen vagy 10x egy évben – és sikerült egy ágyipoloskásnak tűnő szállást foglalni.
Úgyhogy majdnem Gattyán Sándorhoz méltó volt, amit csomagoltunk: bankkártya, 1 váltás ruha + egy-egy kukászacskó. (Ez a poloskák elleni védekezéshez kell.) Ugye Gattyán mondta azt, hogy az az igazi gazdagság, amikor csak egy bankkártyával utazol…
Miután megérkeztünk a szállásra, már csak nevettünk a hotel lobbijában lévő tiltó táblákon: “tilos nevetőgázt VAGY eszkortokat felvinni”. Passzolt az értékelésekhez. 🙂
A gimnáziumi baráti társaságunkkal elmentünk e-bike túrázni a Pilisbe, ezt is imádtam idén. Csak 1 nap volt, de nekem különlegesen élvezetes volt, mert imádom a bringázást és az e-bike-okat különösen.
Nyáron voltam a Mátrában 1 napot egyedül bringázni, ott is e-bike-ot béreltem és a Yearcompass-t visszanézve, az egyik kedvenc egyedüli programom volt az évben.
Év vége felé pedig lehetőségem adódott venni egy sajátot e-bike-ot! Gyerekkoromban édesapám üzlettársának a KTM márkájú bringáját egyszer kölcsönkaptam és ég és föld volt a saját bringámhoz képest.
Azóta KTM márkájú bringáról álmodoztam, de akkoriban az elérhetetlen volt. A vágyat csillapítandó, kb. 8 éve vettem egy KTM márkájú bukósisakot, azóta várok hozzá a bringára.
Ügyfelemmé vált az Annyira Más Bringabolt, így náluk vásároltam. Mutattak egy másik, Giant márkájú bringát, azt is kipróbáltam, de végül a KTM-et akartam. Ezt meghallotta egy másik eladó, odajött és kedvesen elkezdte magyarázni a szakmai érveket a Giant mellett.
Én kb. így fordítottam magamban amit mondott:
“Biztos vagy benne, hogy egy kevésbé merev vázú, sárnehéz bringát akarsz választani, aminek a váltója gyengébb, a motorja hangosabb, mint a Giant és még 200 ezer forinttal többe is kerül?”
“Igen, mert ezen KTM matrica van!”
Szóval sikerült logikus döntést hozni. Igazi kisgyermekként várom, hogy megérkezzen!
Év végén legjobban pedig a karácsonyt élveztem: dec 15-én dolgoztam utoljára, utána január első hetében indult újra az élet. Idén volt először olyan karácsony, amiben semmit nem tudnék megváltoztatni, annyira csodálatos volt.
Számtalan programunk volt:
- sütöttünk bejglit + pizzát családdal és utána VB döntőt néztünk
- mindkét családhoz átmentünk karácsonyi filmeket nézni
- eltöltöttünk 1 napot Bécsben, megnéztünk karácsonyi vásárokat
- voltunk korizni barátokkal
- átmentünk barátokhoz forralt bort főzni
- feldíszítettük a lakást és úgy néztünk filmeket kettesben (nincs TV-nk, de most rászoktam a nagy monitorom használatára + a nagy hangszórót rákötöttük és tökre moziélmény volt!)
- átjöttek testvérek társasozni
- kaptam Bang-et, ami nagyon bejön társasnak 🙂
- voltam egy jóbarátommal ping-pongozni, kávézni
- sütöttünk (=Lili sütött, én néztem) vaníliáskiflit, mézeskalácsot
- ittam karamellát párszor, ami gyerekkori élményeket elevenített fel
- és a legjobb az egészben, hogy kellően eluntam magam ahhoz a végére, hogy újra legyen kedvem dolgozni, erre vágytam már
Jobb életminőség a párkapcsolatunkban
Januárban volt az utolsó munkanapja Lilinek, ami számomra időrendben és fontosságban is az egyik jelentősebb eseménye volt az évnek.
Bár ahogy írtam a tavalyi értékelőben, nem ragaszkodom ahhoz, hogy vállalkozó legyen, mégis így sok kapu kinyílt előttünk a közös fejlődésre, élményekre.
Például együtt voltunk Pongor-Juhász Attila Agytröszt céltervezős tréningjén, DISC alapú személyiségteszt programon, Szemléletváltó Hétvégén vagy éppen Russell Brunson Funnel Hacking LIVE konferenciáján.
Így utólag visszanézve megértem miért mondja azt, hogy “idén többet már nem megyek üzleti tréningre…!”. 🙂 Ez nekem is durva lett volna az első vállalkozós évemben.
Számomra megnyugvás az, hogy valamekkora részben Ő hozzá is eljut az a tudás, ami az idei évben engem nagy mértékben formált, mert így könnyebb közel maradni egymáshoz.
Van egyébként abban valami, amit sokan mondanak: ne legyél a feleséged / férjed tanácsadója. 🙂
Először azt hittem mekkora buli lesz segíteni Lilinek a saját vállalkozásában, milyen könnyű lesz majd az egész, mennyire élvezni fogjuk.
S bár élvezem és élvezzük is, de a valóság jóval árnyaltabb: nem tudom levetkőzni a 10 év tapasztalatomat és egyből ennek a nyomását helyezem Lilire. Pedig én se biztos, hogy a 10 évvel okosabb önmagamnak meg tudtam volna felelni, sőt…
Ez nagy tanítás nekem az idei évből, mert a programjainknak is van egy olyan szegmense, ahol szükséges ezt figyelembe vennem.
Ráadásul hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy aki “közel jut hozzám”, az már nagyon sok pénzt fizet ezért, így jellemzően (messze nem mindig, de többségében) könnyű eladni az ötleteimet egy tanácsadás során.
Na hát ez a feleségeddel nem így működik! :)))
Ezeken felül azért is örülök a változásnak, mert a munkahelyek 90%-a sajnos nem nyújt lehetőséget a jó életminőségre. Ez zavaró volt abban, hogy az életünk ki tudjon teljesedni.
Mi a baj a legtöbb munkahellyel életminőség szempontjából?
- nincs home office (és nem azért, mert praktikusan nem lehetne megoldani)
- ezért napi 1-2 órát buksz az életedből az utazással (önámítás szerintem azt mondani, hogy tanulsz, podcastet hallgatsz vagy ez bárhogyan hasznos lehet – szerintem az emberek 99%-a nem tudja hasznosítani, ez nettó veszteség az életedben)
- idejétmúlt a napi 8 órás munkarend (6 hatékony óra alatt meg lehetne csinálni a lényeget és mindenki boldogabb lenne, az a 2 felszabadult óra pedig brutál sokat számít a magánéletben)
- ha összeadod az utazást + a 2 órával hosszabb munkaidőt, az napi 3-4 óra – ez egy hihetetlenül nagy különbség minden egyes nap…
Azért is írtam ezt le egyébként, mert hiszek abban, hogy az “A kategóriás” embereket pont az életminőség javulás ígérete tudja a hozzánk hasonló mikrocégekhez csábítani ÉS ott tartani.
Nem pénzből akarnak többet elsősorban, hanem jobb életre vágynak.
Persze nem állítom, hogy az egész világ vagy az összes cég tudna így működni. De nálunk például teljes home office van és 6 órás munkarend, ugyanannyi pénzért.
Elég jól elvagyunk ezzel a rendszerrel és örülnék, ha több cég is bevezetne hasonlót, mert teljes szívemből hiszem, hogy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb emberek vennének körül minket így.
Egészség, sport
Minden évben szenteltem a témának pár gondolatot, így csak a későbbi visszaolvasás miatt most sem akartam kihagyni. Idén sikerült tartani a heti 4-5x edzést, jól érzem magam a bőrömben fittség szempontjából.
Néha egy kicsit beleuntam azért, ami után jó volt újra felfedezni Lilivel az otthoni, saját testsúlyos edzéseket. Remélem hozzáad majd a változatossághoz a bringázás is újra, ha szánok rá elég időt – ez a terv.
Ami viszont egyáltalán nem öröm, az a növekvő számú kopóalkatrész problémám…
Idén le-föl libikókáztam a derekammal, hol jobb, hol rosszabb volt. Szerencsére még semmi komoly, gyógytornával szinten tartható, de már nem tudom figyelmen kívül hagyni…
Kicsit zavaró beismerni a testi érinthetetlenség korszakának végét, most már egyre több mindenre érdemes figyelni. Év végén a nyakam is elkezdett fájni, nem esik jól balra fordítani a fejem.
És a 2-3 éve tartó térdproblémámmal se kezdtem semmit, inkább azóta sem futok. Most a bringázás miatt szerintem rá leszek kényszerítve, hogy rendbehozzam, mert saccra fájni fog kerékpározás közben is. Ennek örülök, lesz motivációm legalább foglalkozni vele.
Pénzügyi szabadság, passzív befektetések
Tavaly is írtam már erről és az idei évben csak még fontosabbnak tartom a témát. Ez egy kicsit hegyibeszéd lesz, szóval ha nem érdekel, ugord át nyugodtan.
Azért jártatom a számat erről ahol csak módomban áll, mert úgy érzem, a legtöbb vállalkozó a fal felé szalad teljes gőzzel.
Sokan beadják a derekukat a vállalkozói nyomásnak és gazdagnak akarnak látszani ahelyett, hogy vagyonossá válnának. Menő autó (lízingre), szép nyaralás, nagy ház, Tommy Hilfiger póló, órák, a legújabb Apple cuccok mindenkinek a családban…
Az eredmény: az aktuális jövedelem 80-90%-át elköltik. Így kb. évente 1-2 hónapnyi levegőjük van maximum, ennyi a pénzügyi tartalékuk. Ez valóban annyira kevés, hogy nem nagyon éri meg befektetni, ergó még ezt is elköltik előbb-utóbb, hiszen úgyis az “élmények számítanak az életben”. 🙂
Így marad a mókuskerék, újra kampányolni kell, megint menni kell az ügyfelek után és sosincs levegőhöz jutás… De legalább kifelé van mit mutatni, ami ideig-óráig jó érzés.
Néha látok olyat is, aki éppen “hustle” üzemmódban van (=mindent belead most, hogy sokkal nagyobbra nőjön a cég, esetleg eladja majd) és abban bízik, hogy majd amikor 3-4-5x ennyit keres, akkor már könnyű lesz megtakarítani.
Szerintem ez önámítás. A pénzügyi szokások kizárólag személyesen rólunk szólnak és nem a több pénz hozza el a megoldást.
Ha 100 egységnek a 90%-át elköltöd, a 200 egységnek is el fogod költeni annyi részét, hogy a maradékból már ne tudj eleget befektetni az igazi pénzügyi szabadsághoz…
Na de mi a pénzügyi szabadság?
Amikor már olyan vagyonelemeid vannak (részvény, ingatlan, kötvény stb.), aminek a hozamából meg tudsz élni.
Tehát nem feléled a félrerakott pénzt, hanem befekteted például részvénybe és annak a hozamából élsz meg.
Mi Lilivel az idei jövedelmünk kb. 75%-át befektetjük.
ETF részvényeket veszek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy belevásárolsz a piacba. Nem egyedi részvényeket veszel, hanem több száz cég papírját egyszerre, így nincs is igazán nagy kockázatod.
Ez egy passzív befektetési stratégia, azaz nem kereskedsz a részvényekkel, csak tartod őket 10-20 éves ciklusokban. Évente 1-2 napot kell foglalkozni az egésszel és a tőzsdék 200 éves statisztikája alapján kb. 8%-os infláció feletti hozamot hoz.
Erről mindent Szendrei Ádámtól tanultam (cikk a témáról itt és fizetős tananyag a passzív befektetésekről itt), ajánlom a tananyagát mindenkinek.
A jelenlegi stratégiánkat követve kb. 10-12 éven belül akkora lesz a portfóliónk, hogy már a hozamából fogunk tudni élni.
Kb. ez az egyszerűsített matek: az éves megélhetésed 20-25x-ösét kell befektetned. Ha ekkora tőkéd van ETF-ekben, a hozamokból úgy fogsz megélni, hogy még a tőkét is tovább tudod örökíteni az utódaidra.
Néztem a tavalyi összefoglalót, akkor kezdtem, akkor még 17 év volt a becslés.
Mivel jól sikerült az idei év, ha ezt tudjuk tartani, jópár évvel rövidül a dolog. Vigyázat, hegyibeszéd ON: remélem inspirál az, hogy a vártnál jobban sikerült év profitját alig-alig költöttük el valamire, helyette egyből beraktuk vagyonelemekbe. 🙂
Szerintem ez az igazi vállalkozói szabadság / gazdagság.
Ha legközelebb találkozol egy vállalkozóval, véleményem szerint ne az autóját nézd, hanem azt a kérdést tedd fel neki, hogy “hány évet kell még befektetned ahhoz, hogy elérd a pénzügyi szabadságot?”
A legtöbben a kérdést sem fogják érteni…, de azért megvan az 5-ös / 7-es BMW. Ilyenkor tökmindegy milyen autóval jár, biztosan nem szabadabb és nyugodtabb, mint Te.
Nem elég, ha sok pénzt tudsz csinálni a bizniszeddel, annak a nagy részét 10-20 éven keresztül bölcsen magadnál is kell tartani.
Ne érezd magad rosszul, ha először több éven keresztül alacsonyabb életszínvonalon kell élned, ez az igazi befektetés a későbbi pénzügyi szabadságodba!
Inkább meríts erőt mások példájából:
- az első fizikai irodánk idejében a cégként bérelt irodában aludtam 🙂 7:45 körül jöttek legkorábban a többiek, addig muszáj volt felkelni, mert senki nem tudott erről… (ekkoriban havi 500e Ft-ot kerestem kb., 2-3 év alatt félre tudtam rakni a lakásom önerejét, kb. 10M Ft-ot és utána már a hitelt törlesztettem)
- még 2 évvel ezelőtt is egy 500e Ft-ot érő, mind a 4 oldalán rozsdás, 15 éves Chevrolet Lacettivel jártam, pedig már kifizetett saját lakásom, részvénybefektetéseim és állampapírom volt 8 számjegyű értékben
- amikor végre autót vettem, megálltam, hogy ne a 12 milliós Volvo V60-ast vegyem, ami jelenleg az álomautóm, hanem “csak” egy 5 milliós Focust vettem (be is szóltak miatta, hogy egy “sikeres tanácsadó nem Focus-szal jár”) – a kettő közti különbség 1 évvel hamarabb szabaddá tesz minimum és akkor még a drágább fenntartási költségekkel nem is számolok 🙂
Na és akkor a korrektség jegyében beszéljünk a másik oldalról, ennek a megközelítésnek a lehetséges hátrányáról: néha amikor erről beszélek, megkapom nálam sikeresebb vállalkozóktól, hogy nem gondolkozom elég nagyban.
És ezek olyan vállalkozók, akik már tényleg szabadok pénzügyileg, nem csak gazdagnak látszanak, nem lufi emberek. Biros Levente például azt mondta, hogy ne a fő cél legyen ennek a portfóliónak az építése, hanem csak egy vésztartalék és a fókuszomat másra helyezzem.
Ez biztosan igaz és én is látom a saját korlátaimat, a pénz paradigmáimat.
Keresem az utat, a lehetőségeket, a mentorokat ahhoz, hogy tágítsák a gondolkodásmódomat – például nagyon jókat hallottam T. Harv Eker Millionaire Mindset élő rendezvényéről, amint tartják újra élőben, ott leszek.
De addig is számomra ez sokkal logikusabbnak tűnik, mint költeni a pénzt és bízni abban, hogy majd több lesz hirtelen… 🙂 Egyrészt azért így is elég jól élünk, másrészt mire 40 leszek, utána már minden aktívan megkeresett forintot lehet az élet élvezetére fordítani, immáron tényleg szabadon, tét nélkül.
Addig is meg mindenki döntse el, hogy mit tart jó útnak, szerintem hasznos látni ezt is, azt is.
Munka 2022
Rekordév, 9 számjegyű nettó bevétel először
Nem számítottam rá, hogy sikerül a 100M Ft-os nettó árbevételt elérni idén, úgy számoltam pont nem lesz meg. Ehhez képest a 110M Ft is összejött, az utolsó 2-3 hónap nagyon erősre sikeredett.
Az eredmény is jelentősen nőtt tavalyhoz képest, érzésre kb. 1,5-2x között lesz majd az adózás előtti eredményünk.
Amikor írtam a cikk vázlatát, utólag döbbentem rá, hogy amiket biznisz vonalon szerettem volna megemlíteni az összefoglalóban, gyakorlatilag azok a sikerokozók voltak, amik a rekordévhez kellettek.
Így bár a magánéleti rész kicsit személyesebb lett, ez már bárkinek hasznosítható nettó tapasztalat lesz.
Sosem volt még ilyen erős csapatunk – “lassan vegyél fel, gyorsan rúgj ki”
Van egy angolszász mondás, ami így szól: lassan vegyél fel, gyorsan rúgj ki.
A kiválasztásban azt hiszem eddig is erősek voltunk, sok jelöltünk szokott lenni és van azért egy pár lépés, szóval nem kapkodjuk el a bővítéseket.
Ezért is volt egyébként az idei év egyik szerelemprojektje az Új Kollégák Futószalagon konferencia, ahol másoknak is megmutattuk hogyan tudnak “A-osztályú csapattársakat” találni a marketing segítségével.
Viszont szörnyű vagyok a mondás második felében…
Mindig reménykedem, mindig elmondom mit akarok másképpen, mire lenne szükségem és azzal áltatom magamat, hogy majd hamarosan jobb lesz.
De nem lesz.
Amikor már megjelenik a gyomrodban az érzés, a kérdőjel valakivel kapcsolatban, akkor ott többségében már késő. “Ha kérdés, akkor nem kérdés…”
Év elején két ember is kikerült a csapatból, akiknél még nem én döntöttem így, de nagyon örültem az Ő döntésüknek. Ezután jött Klau, aki minden szempontból egy kulcsfontosságú erősítésnek bizonyult – jó, hogy itt vagy Klau! 🙂
Májusban voltunk egy csapatépítőn, ahol először éreztem azt a DO! marketing története során, hogy csak igazán kiváló emberekkel vagyok együttvéve. Ég és föld a különbség a gyomromban a korábbi érzéseimhez képest, a korábbi struccpolitikámhoz képest…
Nyáron pedig elkezdtük Szilvit pótolni, aki szülési szabira ment és itt már eldöntöttem, nem fogok tökölni, ha kérdőjel merül fel.
1 hét után elköszöntem egy nagyon ígéretesnek tűnő marketingestől. Elég béna érzés volt, hiszen érzem és értem én is, hogy nagyon rossz élmény lehet, ha 1 hét után elküldenek.
De közben egyértelműen olyan dolgok derültek ki az első héten, amiknek a fejlesztéséhez nekünk nincs cégként időnk, erőforrásunk. Éreztem a gyomromban, hogy nem jó így…
Utána nem sokkal ezt a pozit is sikerült megfelelően betölteni, ráadásul úgy, ahogyan nem reménykedtem benne. Szilvi ugye már tréningeket is tartott és olyan élettapasztalat volt nála, amit egyelőre nem tudom hogyan tudnék tanítani, átadni, sokszorosítani a cégben.
Akivel viszont most bővült a csapatunk, már részben rendelkezik ezzel a képességgel, lát helikopternézetben is. Reményeim szerint a szakmát hamar megtanulja és utána szinte 2 Szilvink lehet… 🙂
Az egyik legfontosabb fejlődésem az évben ez a “HR-tökösség”… Semmihez sem fogható jó érzést jelent, hogy bárki hív a csapatból, szívesen felveszem neki – eddig nem így volt.
És biztos vagyok benne, hogy ezek az energiák hozzájárultak az idei év eredményességéhez, hiszen már február vége óta ez az állapot.
Mentorok, tanulás – A-ból -be a legrövidebb út mások tudásán keresztül vezet
2 évvel ezelőtt kezdtem el tanulni Pongor-Juhász Attilától, aki nem csak a cégfejlesztésben adott át tudást, hanem az üzleti modelljébe is betekintést engedett, aminél nincs nagyobb kincs.
Nagyon sokat köszönhetek Attilának az idei évi sikereinkből, például biztosan hatással volt a HR-tököm kinövésében is az Ő tanítása. 🙂
A másik nagy mentorom volt idén Russell Brunson, akinek a 2CCX programjába is befizettem. Ez önmagában egy komfortzóna tágítás volt, mert havi 800e Ft-ba került az elején, aztán a forint gyengélkedése miatt 1M Ft-ot is ért a 2.500 dollár. 🙂
Kint jártam Phoenixben az Unlock The Secrets nevű rendezvényén, majd szeptemberben a Funnel Hacking LIVE-on is.
Elképesztő látni azt a nagyságrendet és gondolkodásmódot, ami odakint van. Itthon a legtöbb tanácsadó mindenét odaadja pici pénzért, míg odakint megvan a lépcső, amin a guruhoz odajuthatsz.
Egy barátom szokta mondani, hogy “Zsolt, én azt nézem egy marketingesnél, hogy mit csinál, nem azt, hogy mit tanít.”
Ez nagy igazság és a legnagyobb érték az amerikaiaktól történő tanulásban már nem a különböző funnelek kinézete, logikai felépítése vagy éppen stratégiája…
Hanem az az üzleti modell, hogy egy személyes márkára építő bizniszből hogyan építenek minél nagyobb vállalkozást úgy, hogy közben megmarad az arc személyes szabadideje is.
Itthon a legtöbb tanácsadó – szerintem menthetetlenül – benne dolgozik a bizniszben. Félreértés ne essék, én is benne dolgozom a saját vállalkozásomban, láthatod majd, hogy 1500+ órát dolgoztam idén.
De mégis, egész máshogy tettem ezt – szerintem. 🙂 Van egy tudatos stratégiám, ami maximálja a szabadidőmet. Próbálok minden üzemeltetési feladatot leszervezni magamról.
Nálunk nem én írom a közösségi média posztokat, nem én írom az emaileket, 70%-ban nem én írtam a könyvünket, alig van pár dolog az évben, amit én írok.
A vevőszerzésünk sem az én mindenkori személyes jelenlétemet igényli (azaz nem közösségi média posztokban vagyunk erősek), hanem nagyrészt tőlem függetlenül üzemelő vevőszerző futószalagokat építünk a háttérben.
Ahogy látod majd az időkimutatásomban, csak a legmagasabb szintű dolgokkal foglalkozom: tanulok, ügyfeleket teszek sikeresebbé a programokkal, céget fejlesztek (HR, folyamatleírások, egyéni fejlesztés stb.) és kapcsolatokat építek.
Ez a 4 kategória teszi ki az időm 70%-át.
Minden mást a csapat csinál és ettől tudunk egyrészt nőni, másrészt ezért tudok szabad lenni. Idén 3×2 hétre és 1×1 hétre tudtam elmenni szabadságra úgy, hogy tényleg semmit nem kellett a biznisszel foglalkoznom, plusz voltak pár napos barátos utazásaink is.
Én ezt ritkaságnak látom a többi körülöttem lévő cégvezetőnél.
Azért írtam erről, mert ahogy említettem, szerintem ez az igazi vagyon.
És ahhoz, hogy ezt megértsem és elkezdjem eredményre váltani, évekig kellett tanulmányozzam Pongor-Juhász Attilát vagy éppen Russell Brunsont… 🙂
Kicsivel több munka, mint tavaly – érzésre és tények alapján is
Ha már az előbb írtam a szabadságról, nézzük a számokat.
2020-ban 1.662 órát dolgoztam, 2021-ben 1.506 órát, 2022-ben pedig 1.530 órát. Érzésre biztos voltam benne, hogy többet dolgoztam, mint tavaly és őszintén szólva ennél többet tippeltem volna különbségként.
Azért mondtam volna többet, mert megterhelőbb volt az idei év fizikailag és ezt a Toggl is alátámasztja.
Az UVF programban sokszor előadok, ügyfelek kérdéseire válaszolok élőben, az Önfejlesztés 95%-ban vidéki ott alvós szállodákban történt vagy épp USA utakon és a Belső Kör programunk is 3 napos vidéki elfoglaltság.
A vidéki napok ilyenkor elég húzósak, reggel 7-től este 8-9-ig tartanak, saját tréningeken majdnem végig talpon is vagyok, ezt megéreztem idén. Az év során többször is éreztem lemerültnek magamat, sok volt az emberekből az introvertált énemnek.
Viszont cserébe a tréningek után mindig sokat tudtam pihenni, mert az üzemeltetési feladatok nem rajtam vannak, így mindig több napot ki tudtam venni.
Tavalyhoz képest érzésre egy picit több volt a húzós nap, viszont jóval több volt a teljesen kikapcsolt pihenés.
Ezzel együtt is hihetetlenül élveztem minden percét az idei évnek, nem igazán volt olyan, amit megbántam volna vagy másképp csinálnék.
Hasznos ez a tükör és az idei évvel elégedett tudok lenni. Neked is csak ajánlani tudom a szembesítést az elvégzett feladataiddal, mert amit csak úgy “érzel”, nagy valószínűséggel elfogult, jelentősen pontatlan, máshogy nem tudsz objektív lenni.
Marketing Évtervező Nap – Lurdy nagy terem tele!
Az év egyértelmű érzelmi csúcspontja volt számomra a Lurdy nagyszínpadán állni az első nagylétszámú rendezvényünkön. 🙂
Álmomban sem gondoltam volna, hogy sikerült a legnagyobb termet megtölteni körasztalokkal, pedig ez történt. 300+ résztvevő volt velünk!
Egész nap azon dolgoztunk, hogy összeálljon a 2023-as marketing terve a résztvevőknek. Ki lett találva hónapról-hónapra az, hogy milyen kampányokat csinálsz, mi lesz az ajánlat, hogyan építesz email listát.
Itt találsz néhány fotót, illetve beteszem a hangulatvideót is.
Ha szeretnél esetleg Te is csiszolni a 23-as marketing terveden, akkor elérhetőek a felvételek ide kattintva.
Ez volt életem legkevésbé stresszes kampánya és hát finoman szólva sem erre számítottam. Vicsai Gábortól tanultam pár éve egy mastermindban a nyitónapi “2-en jöhettek 1 jegy áráért” megoldást, amit most megvalósítottunk.
Az első napon 75-en vettek jegyet, akik ugye mind hozhattak még valakit. 100 fő volt a célszám ahhoz, hogy az üzleti eredményeket hozni tudjuk, szóval elég jól aludtam már a nyitónap után…
Egy élő rendezvénynél mindig nagy stressz van az emberen, de itt most a teljes csapat végig szárnyalni tudott, mert már az első nap után jók voltunk.
Noha még csak 1,5-2 hónapja volt a rendezvény, már most érezhető a PR értéke.
A konf után mindenféle megkeresés érkezett hozzánk: hívtak a legnevesebb magyar konfokra előadni, ügyfelek akik csak hallottak róla, egyből akartak jönni UVF-re és általánosságban is úgy érzem, egy ilyen rendezvény felhelyez a térképre.
Jövőre is biztosan lesz, ráadásul 2 napos rendezvényként. Nyugodtan írd be a naptáradba: 2023.11.15-16!
Azt még nem tudom pontosan, hogy ugyanígy Lurdy-s nagylétszámú lesz-e, vacillálok a vidéki ott alvós, táborosabb jellegű hangulat és e között. Meglátjuk.
Új Vevők Futószalagon megvalósító program és Belső Kör Mastermind
Az idei évünket egyértelműen ez a két program hajtotta, nagyon szép sikersztorik születtek és a teljes csapatunk élvezte az ügyfelek szolgálatát.
Különösen az UVF-nél érzem azt, hogy kiforrt minden szempontból: tavasszal zseniális vevőszerző tapasztalatokat szereztünk, amiket azóta többszörösen visszaigazoltunk (ügyfeleknél is), összeállt az ügyfélélmény és imádják az ügyfelek is.
Leginkább azt élvezem, hogy már az igazi transzformációra tudok fókuszálni: nem a szakmai dolgokat reszelem leginkább, hanem azokat a kiegészítő elemeket, amik ráveszik a megvalósításra az ügyfeleket és útontartják őket.
Ettől különleges a program és ez nagyon boldoggá tesz belülről. Évekig előfizetéses klubból éltem, amiben egy idő után kiégtem. Nem éreztem úgy, hogy igazi értéket teremtene, mert nem igazán csinálnak az ügyfelek semmit egy előfizetésben.
Vagy maximum a 2-3%… Míg egy megvalósító programban legalább 20-30% ez az arány, ami elképesztő különbséget ad a szívednek. Na de mindegy is, nem akarom senki kedvét elvenni az előfizetésektől, ez lehet, hogy csak az én élményem.
A Belső Kör pedig igazi csemege minden alkalommal: itt jönnek fel a legizgalmasabb témák, a legkülönlegesebb vendégek, a legkomolyabb elakadások, egyszerűen ez a csúcs…:)
Kívánom, hogy akár résztvevőként, akár tanácsadóként legyen egy ilyen csapatod.
A teljesség igénye nélkül itt van pár élmény az idei UVF-es és Belső Körös programokból:
- Bolya Imi
- Mészáros Ádám
- Biros Levente
- Szendrei Ádám
- Csepregi Balázs
- Pál Feri
- UVF családi nap
- UVF-es hálanapló túra
Év végi adományozás
Jó érzés volt idén is adományozni, amihez nyilvánosan is szeretném megköszönni minden ügyfelünk, így potenciálisan a Te támogatásodat is!
Az ígéretünkhöz híven, az ide éves árbevételünk 1%-ával, kicsit több, mint 1M Ft-tal támogattunk különböző projekteket azenugyem.hu-n keresztül.
Azért szeretem ezt az alapítványt, mert konkrét embereknek, konkrét célokat valósítanak meg. Nem adnak oda pénzt senkinek, nem tudják elkótyavetyélni a pénzedet. Lehet náluk pályázni konkrét célokkal (pl. fodrász képzést akar egy anyuka megcsinálni) és arra szerveznek gyűjtést, aminek a végén az alapítvány kifizeti a képzést.
Tervek 2023-ra
Magánélet 2023
Jövőre családot szeretnénk alapítani, amit nagyon várok már.
Mindig is családos embernek képzeltem el magamat, ráadásul kacsintgatok a nagycsalád felé. Nekem csak egy testvérem van, s amikor másoknál nagyobb a család, kicsit irigyeltem mindig.
Ezért 3 bébi a cél, az elsőnek neki is állunk hamarosan. Reményeim szerint már a következő karácsonyt is minimum 3-asban töltjük, alig várom!
Azért írtam a minimumot, mert őszintén örülnék, ha ikreink lennének. Biztosan fogalmam sincs miről beszélek, ezt sokan mondták már és van benne igazság. Dehát tudjátok, kicsit olyan ez is, mint a KTM matrica… 🙂
Jövőre szeretném, ha a kopóalkatrészek problémái csökkennének, elmúlnának. Remélem a térdemet és derekamat sikerül rendbetenni, ehhez most van egy kis elhatározás bennem. Kíváncsi vagyok sikerül-e kitartani.
Már csak amiatt is jó lenne, mert nagyon várom, hogy megjöjjön a bringa és sokat tudjak vele tekerni. Ehhez kelleni fog a jó térd, már összeírtam az úticélokat is!
2023-ban ide biztosan szeretnék eljutni két keréken:
- Balaton körbetekerés (kicsit csalás lesz e-bike-on… de akkor is jó lesz)
- Ausztria nyáron, menő bike parkokkal
- Mátra
- Fertő-tó körbe
Ha már utazás, január vége felé megyünk síelni, amit szintén izgatottan várok. Tavaly voltam másodjára síelni, egész jól sikerült. Síelni már tudok, már csak a fékezést és kanyarodást kell megtanulni. 🙂
Ez lesz valószínűleg az utolsó síelésünk kettesben, ami miatt biztosan emlékezetes élmény lesz.
Munka 2023
December elején voltam egy üzleti évtervező tréningen, ahol az egyik felismerésem az volt, hogy nem nagyon tudom mit akarok jövőre a biznisztől.
Most eléggé a családalapítás van a fejemben és erre szeretnék felkészülni. Nagyon jó most az üzleti modellünk, jók az ügyfelek, jó a csapat, van kellő mennyiségű profit… Minden ok most.
Az egyetlen dolog, ami izgat a következő évben az a munkarendem megváltoztatása: szeretnék átállni 9-15 közötti munkavégzésre. Ennek a fontosabb része az, hogy 15 után már ne dolgozzak – kivéve, ha tréninget, előadást tartok vagy elutazok valahova.
Szeretnék nagyon sok időt eltölteni majd a bébivel, ez motivál most a leginkább. A terv az, hogy 15:00-kor átugrok a szomszéd edzőterembe, 16:30-tól pedig már otthon vagyok a családdal.
Biztosan nem lesz könnyű átalakítani a dolgokat ehhez, és érzésem szerint még nehezebb lesz betartani…
Klasszikusan egy fejbeni döntés kérdése, amit újra és újra meg kell hozni és kikényszeríteni a betartatását a partnereknél, ügyfeleknél, a csapatnál…
Kíváncsian várom hogyan alakul majd a gyakorlat.
A karácsonyi szünet alatt megfogalmazódott bennem egy ötlet is: tök poén lenne kihozni egy társasjátékot, ami a marketing és vállalkozói gondolkodásmód elsajátítására épül. 🙂 Nagyon jó érzéssel töltene el, ha ez egyszerre lenne szórakoztató és tanulságos fiatalok számára.
Jövőre szerintem ez lesz az egyik szerelemprojektem. Ha tudsz ebben segíteni, nyugodtan írj nekünk!
A másik várakozásom pedig az új irodához kapcsolódik. Sikerült megszerezni a lakásunk feletti padlásteret, amiből szuper irodát fogunk tudni kialakítani, ha már ugye kiebrudal a gyerek a helyemről…
Végre sokkal több tér lesz jó helyre lerakni a kamerákat, így érdemben növelni tudjuk az online képzéseink, a felvett videók, DO!ma Show podcast adások minőségét.
Na jó, talán nem fog annyira érdemben növekedni… Eddig is profi volt végülis, de én piszkosul élvezem a tervezgetést és a dolgok összeválogatását, hogy mondjuk még 20%-kal jobb legyen! 🙂 Jó kiélni ebben a tech geek énemet.
Ezen felül pedig december végén sikerült véglegesíteni a jövőévi marketingtervet, üzleti tervet, izgalmas célok és kampányok vannak előttünk. Látni fogod. 😉
Köszönöm, hogy elolvastad az idei összefoglalót. Külön érdekel a véleményed: mit adott, milyen gondolataid támadtak az olvasása után? Kérlek írd meg hozzászólásban, beszélgessünk róla.
Tetszett az évértékelő?
Akkor írd meg kérlek a hozzászólások között azt, hogy mit viszel belőle haza, mi volt a legértékesebb gondolat. Nagyon kíváncsian várom mit indított el benned!
