fbpx

DO!ma Show #4 Hogyan éld meg a jelent a vállalkozói mindennapokban?

Nem várt nehézség miatt rosszul érzed magad Így jöhetsz ki belőle a leggyorsabban
A DO!ma Show negyedik részében beszélgető vendégem Zalaba Krisztián. Krisztián online vállalkozó és jelenlét mentor, aki abban segíti a cégvezetőket, hogy mélyebben jelen legyenek az életükben és energikusabban éljék meg a mindennapjaikat. Írásaival, podcastjével és egyéni mentoring programjával letisztult formában adja át, hogyan lehet az eredmények mellett megélni a jelent.
Olvasási idő: 24 perc

A DO!ma Show negyedik részében beszélgető vendégem Zalaba Krisztián.

Krisztián online vállalkozó és jelenlét mentor, aki abban segít cégvezetőket, hogy mélyebben jelen legyenek az életükben és energikusabban éljék meg a mindennapjaikat.

Írásaival, podcastjével és egyéni mentoring programjával letisztult formában adja át, hogyan lehet az eredmények mellett megélni a jelent.

Ha kíváncsi vagy Krisztián postjaira, kattints ide!

Vállalkozóként sokszor nehéz dolog, hogy tudjuk élvezni az utat is és ne csak a célbaérkezés pillanatára, a sikerre koncentrálunk.

Te mennyire tudsz jelen lenni az élet legapróbb dolgaiban? Nézd meg vagy hallgasd meg az epizódot!

A videót itt tudod megnézni:

Itt tudod meghallgatni a hanganyagot:

Részletes tartalom, hogy bele tudj hallgatni a számodra legérdekesebb részekbe:

0.00 – 2.05: Ki lesz a mai vendégem? Miről fog szólni az epizód?
2.06 – 10.00: Mit jelent a jelenlét? Annak vállalkozói vetülete.

10.01 – 19.42: “Eszközök” a jelenlét megélésére. A hála szerepe, fontossága. Célok és elégedettség. Elengedés.

19.43 – 24.17: Jelenlét Mentoring. Téves, negatív énképek leépítése.

24.18 – 29.10: Hogyan lehet a legkönnyebben elengedni az összehasonlítást, ami miatt sokan a saját boldogságukat külső dolgoktól teszik függővé? Önismeret. 

29.11 – 33.31: A cél elérése vagy az út élvezete a fontosabb? Mit tehetünk azért, hogy az utat is élvezni tudjuk? A meditációról.

33.32 – 38.21: Milyen egy tudatosan megélt nap, amikor jelen vagy az itt és mostban?

 38.22 – 44.43: A Semmittevés.hu. Semmittevés podcast

Spotify-on is meg tudod hallgatni az epizódot:

Ha pedig olvasni szeretnéd az adás tartalmát, itt teheted meg:

– Sziasztok! Sok szeretettel köszöntök mindenkit itt a DOma Shownak a következő adásában, ahol Zalaba Krisztián, online vállalkozó és jelenlét mentor a semmittevés.hu-nak az egyik alapítója lesz a vendégem. A jelenlegi témánk az az, hogy hogyan tudod vállalkozóként, aki eredményes, aki eredményeket akar elérni, mégis egy picikét megállítani az időt szinte, és megélni a jelent, megélni az emberi kapcsolatokat az életedben. Nagyon sok ügyfelemmel beszélgetek, és azt tapasztalom, hogy ez sokaknak problémát jelent, hogy megtalálják azt az arany középutat, ahol egyébként az életüket is élvezni tudják, de mellette azért haladjon a Business is. És Zalaba Krisztián pont emiatt egy nagyon nagy példakép számomra, mert felépítette eredményesen a bizniszét, és emellett az egyik olyan ismerősöm, aki a leginkább a jelenben tud lenni, rá tud koncentrálni más emberekre, akár a magánéletére, vagy az én idejére. Úgyhogy ezért is döntöttem el úgy, hogy meghívom Krisztiánt, és nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen hasznos tippekkel, infokkal lát majd el minket a témában. Szóval, akkor hívjuk is be Krisztiánt ide az interjúba. Helló Krisztián!

– Helló! Szia! Sziasztok! Helló, mindenki! Tök jó, hogy történik ez a felvétel.

– Én pedig nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat és alig várom, hogy kibontsuk részletesen ezt az egész témát. Arra gondoltam, hogy kezdésnél akár mesélhetnél arról, hogy szerinted mit is jelent a jelenlét, és aztán belemehetnénk akár abba, hogy egy vállalkozónak a mindennapjaiban ez mit tud jelenteni. Mit szólsz ehhez a kezdésnek?

– Persze, ugorjunk bele.

Jó.

– Kezdjem is el, kibontani a dolgokat?

– Igen, igen, igen. Szerintem ez egy tök izgi téma, hogy neked mit jelent a jelenlét, és aztán majd én is megosztom a gondolataimat, reflektálunk egymásra, és tök jó beszélgetés lesz belőle.

– Oké, ez azért nagyon érdekes, mert valószínűleg, hogyha megkérdeztél volna öt évvel ezelőtt, megkérdeztél volna tavaly, vagy megkérdeztél volna tegnap, akkor lehet, hogy mindig valamennyire tök mást mondok, mert valamennyire a jelenlétet nem lehet ilyen módon definiálni, hogy oké, mi az a jelenlét. Mondjuk sok vállalkozó tényleg azzal azonosítja ezt, mondjuk, amikor flow-ban van, amikor tényleg érzi, hogy jól történnek a dolgok, de emellett szerintem azért sokkal mélyebb annál, és számomra a jelenlét az az, hogy tisztán megélni azt, ami van itt és most. Például én ezért szoktam mondani, hogy amikor a jelenlét rögzült az életemben, majd mesélek akár előre is egy sztorit, hogy egy kicsit bővebben kibontom, hogy akkor azért sok minden megváltozott, meg megváltozik, hogyha jelenlét az első az életben. Szóval nem a valahová való eljutás, nem az, hogy most milyen célokat hajszolok, hanem tényleg az, hogy meg tudjam élni azt, ami van. És ez nem jelenti azt, hogy ez mindig az öröm mindig a boldogság, hanem ha éppen megjelenik a frusztráció érzete, ha megjelenik valamilyen kétségbeesés érzete, akkor azzal is jelen tudok lenni, azzal is nyugton tudok lenni. Persze az szuper, hogyha az örömben, meg a békességben, meg a nyugalomban élünk, de valamennyire ez a lényege, hogy nem utasítunk el egy érzést se, nem utasítunk el egy gondolatot se, hanem ha tisztán meg tudjuk élni azt, ami van itt és most. És az a jó, hogy ez mindig változik, mindig más dolog merül fel bennünk, és számomra a jelenléte sokkal inkább ezt a tisztaságot jelenti. Kíváncsi vagyok rá, hogy neked mit jelent.

– Azt hiszem, hogy részedről már egy nagyon magasröptű megfogalmazást kaptunk, és ez tényleg más is mutatja azt, hogy milyen mélységekben gondolkozol a tea jelenlétben?

– Én azt látom a saját életemben is, illetve az ügyfeleim tekintetében is, akikre rá tudok nézni kívülállóként, hogy ők talán egy nagyon konkrét és gyakorlatias megközelítés mentén szeretnék ezt az egész jelenlétet megélni. És itt ilyenre gondolok például, hogy képesek legyenek mondjuk lerakni a munkát délután 5 órakor, 4 órakor, 6 órakor kinek mi az adott napi rutinja. És azt látom, hogy nagyon sokan ezt nem tudják megtenni. Ilyen-olyan okokból kifolyólag. Te hogy látod, milyen út vezet ide, vagy egyáltalán ezt hívhatjuk-e jelenlétnek, hogy képes vagyok eldönteni egy olyan pillanatot és egy pontot a napomban, ahol lerakom a munkát, és onnantól kezdve minőségi időt töltök, és jelen vagyok a családommal, a szeretteimmel, barátaimmal, vagy akár csak saját magammal, és felcsapok egy könyvet, vagy elmegyek edzeni, és nem a bizniszen kattogok. Szerinted mi vezet ide, hogy valaki ezt el tudja érni?

– Hát hogyha ilyen módon vizsgáljuk a jelenlétet, és ez szerintem inkább ilyen, valamennyire ez a felszíne, akkor ez egy fontos dolog. Tényleg, hogy egyrészt azt, amit csinálunk, legyen az egy könyv olvasás, legyen az egy megbeszélés, hogy tényleg ott legyünk és ne a múlton ragadjunk, ne a jövőt tervezzük, hanem egyszerűen csak figyeljük azt, ami itt és most van, mert pont ez a legszebb benne, hogy például ami itt és most történik, ez megismételhetetlen. Szóval például ez a legfontosabb a világon. És persze én tudom azt, hogy én is jó néhány évvel ezelőtt, sok-sok évvel ezelőtt, amikor még én is benne pörögtem nagyon így a biznisz dolgokban, akkor azért máshogy működött. Számomra sokkal inkább a természetbe való kimenetel, kikapcsolódás jelentette azt, hogy na, ott tényleg jelen tudok lenni abban a környezetben, és ez valóban egy nagyon támogató erő. De szerintem a mai nagyon-nagyon fontos, hogy az egész életet jelenlétként tudunk tekinteni rá. Szóval valószínűleg nem csak akkor, amikor például leülünk meditálni, nem akkor, amikor tényleg jelen vagyunk a családunkkal, vagy a barátainkkal, hanem a kulcsa az egésznek, hogy a legapróbb dolgokba például, ahogy bekötjük a cipőfűzőnket, ahogy lenyomjuk a kilincset, ahogy megtöröljük a kezünket. Mert sokszor például ezek az ilyen apró kis tevékenységek, ezek is csak a valahová való eljutással redukálják le az életünket. Ez azt jelenti, hogy például egy kéznek a törlése az azt szolgálja, hogy száraz legyen a kezem. Ami igaz, de az is azt jelenti, hogy tartok valahova. De a valódi jelenlét tényleg az, hogy megfigyelem, hogy milyen hőmérséklete van, megfigyelem, ahogy hozzáér a kezemhez. Egyszerűen teljesen befogadó vagyok azzal az élménnyel. Persze itt is érdemes, hogyha egy kicsit visszanyúlunk, vagy az elejére visszamegyünk, hogy a vállalkozóként szerintem az már egy nagyon jó dolog, hogyha valaki tisztában van azzal, hogy mi az a gondolat, mi az az érzet, és hogy ezt látja magán keresztül vándorolni. Szóval mindenképp ez egy elsődleges dolog, hogy nem azonosul a gondolatokkal, nem azt mondja, hogy én ez a gondolat vagyok, hogy én így és így érzem magam, hanem én ezt így játékosan így is szoktam mondani, mert ha ügyfelekkel dolgozok együtt, hogyha például megjelenik a frusztráció érzete valakiben, akkor nem azt érdemes mondani, hogy ó, én mennyire frusztrált vagyok, mert rögtön ebben benne van az azonosulás is, hogy én az az érzés vagyok. Na de itt pont az a lényeg, hogy egy kicsit hátrébb tudjunk lépni ettől, és ha mondjuk szavakkal akarom ezt kifejezni, ha szavakkal akarok rámutatni, akkor úgy tudok leginkább rámutatni, hogy a frusztráció érzésének az érzékelése történik, ami lehet, hogy elég komplexként hangzik, de valójában nagyon mókás, mert ez a valóság. Szóval az, hogy van egy érzés, ami megjelenik, és én ezt érzékelem. Én nem az az érzés vagyok, persze valamilyen módon hozzám tartozik, ebbe most annyira nem megyek bele, csak szerintem ezt fontos tudatosítani vállalkozóként, hogy vannak érzések, vannak gondolatok, de én nem az vagyok, hanem sokkal közelebb vagyok ahhoz, ahol ez az egész megjelenik. Én sokkal inkább a tér vagyok, ahol ezek az érzések, meg gondolatok ki tudnak bontakozni.

– Abszolút nagyon-nagyon-nagyon hasznos ez az egész megközelítés, mert mindig azt érzem, hogy kiszálltál már igazándiból abból a mókuskerékből, amiben az embereknek a többsége van. És én azért is hívtalak meg, mert szeretném ezt a típusú látásmódot minél több embernek bemutatni, hogy így is lehet egyébként élni a mindennapi életünket, sokkal jobban jelen levő emberként, illetve emellett a bizniszt is üzemelteted, működteted. Neked egyébként mi adta meg az első lépést, hogy egy picit így hátrébb tudj lépni ettől az egész rohanástól, ami jellemzi a mindennapokat?

– Hát ez vicces, mert pont az, hogy nagyon benne voltam. Hisz ha megnézzük az első blogomat, amikor még nekem is, meg nekünk is a tesómmal volt egy marketing ügynökségünk, azt már kb. 10 évvel ezelőtt kezdtük el, úgy indult az egész vállalkozói pályafutás. És nyilván ez egy nagyon-nagyon fontos lépcső volt, hogy ott megélni a sikereket megélni azt, ahogy épül az egész, megélni azt, ahogy lépdesünk előre. Csak valahogy azt vettem észre, hogy hiába lett nagyobb csapatunk, hiába lettek jobb ügyfeleink, hiába lett kevesebb ügyfelünk, de több pénzünk, valahogy az a megérkezettség az úgy nem volt meg. És én is nagyon jó voltam abban, hogy megvalósítani célokat akár az, hogy nem tudom átúszni a Balatont, lefutni a több félmaratont, vagy akár üzleti célokat is megvalósítani, de egy kis ideig tök jó volt, mert megvolt az a busz, hogy tök jó, hogy ügyes vagyok, és hogy erre is képes vagyok, de valójában az a mély megérkezettség, az a mély nyugalom, az nem volt meg. És mindig kellett valami újabb cél, kellett valami újabb nagyobb dolog, amiben megvan ez a hajtóerő, és mikor már a sokadik ilyen volt, akkor kicsit máshogy kezdtem el vizsgálni a dolgokat, és bekapcsolódott az életembe akkoriban a spiritualitás, ilyen különféle könyveken keresztül, és hát ez egy ilyen szívből jövő, vagy ilyen szívbe hatoló hívás volt, hogy oké, tök jó, hogy van itt ez a dolog, amit életnek hívunk, és konkrétan ez így merült fel bennem, hogy akkor mi az életnek az értelme. Még megvalósíthatok millió egy célt, lehet bármennyi pénzem, lehet bármekkora csapatom, és akkor mi a fene van. Sokkal inkább ez volt az, ami így elindított befelé, ugyanúgy megismerkedtem a meditációval, de akkor még nem ezen a spirituális vonalon, hanem én a headspray-ket használtam sok évig. Ez egy ilyen külföldi, egy angol nyelvű meditációs alkalmazás. Szerintem szuper jó, és főleg így a kezdőknek nagyon-nagyon jó lehet, meg nekem is vállalkozóként akkor még nem nagyon volt meg a nyitottságom ezekre a spirit dolgokra, de viszont a headspace nagyon jól megismertetett ezzel, hogy mit jelent jelen lenni, hogyan tudok fókuszáltnak maradni. Na és ez sokkal inkább egy kapu volt a mélyebb önismeret felé afelé, hogy tényleg megvizsgáljam azt a kérdést, hogy ki vagyok én? És ez volt az életemben a legfontosabb kérdés, hogy oké, én nem vagyok a siker, nem én vagyok az a sikerem, amiket elértek, mert megszereztem és elmúlnak. Kellett nagyobb siker. És hát ez az érdekes dolgokat hozott előtérbe így az életemben ez a kérdés, hogy de ki vagyok én?

– Nagyon-nagyon tudok reflektálni arra, amiket most megosztottál, és eszembe jutott az én életemből kétféle, nem is tudom, eszköz talán, vagy módszer, amivel én is egy picit hátrébb tudtam lépni, és egyébként egy tök jó életminőségbeli változást éltem meg általa. Az első ilyen eszköz az volt, amikor két évvel ezelőtt, nagyjából két évvel ezelőtt, most már lehet, hogy egy picit több is. Pszichológushoz jártam, mert egy párkapcsolatomnak vége lett, és igazából nagyon-nagyon meg voltam zuhanva emiatt. És akkor javasolta a pszichológusom azt, hogy kezdjek el írni egy hála listát. Üljek le és minden egyes napomnak a végén csináljak egy listát arról, hogy mi az, amit élveztem a napomban, és melyek voltak azok a pillanatok, amikor igazán boldognak éreztem magamat. És amikor csináltam két hétig ezt a gyakorlatot, akkor rátekintettem két héttel később azokra a tevékenységekre, pillanatokra, élményekre, amiknél azt éreztem, hogy igen, tényleg megérkeztem kvázi a jóllevéshez, a jó érzésekhez, a boldogsághoz, ha egyáltalán meg lehet érkezni, majd erről is beszélgethetünk. És az volt a felismerésem, hogy azok a tevékenységek vagy pillanatok, amik hála Isten szerepeltek, igazándiból egyáltalán nincsenek összefüggésben azzal a nagyon nagy rohanással, amibe nagyon sokan egyébként belelökik magukat, hogy még újabb cél, még nagyobb csapat, még több ügyfél, még több pénz, satöbbi. Olyan dolgok voltak ezen a hála Istennek, minthogy reggel mondjuk friss kenyeret ehettek a rántotta mellé. Vagy kimehetek a Duna partra, és olvashatok egy könyvet mondjuk a naplementében. Vagy napközben a pékségben megvehetek egy sütit, és azzal együtt megyek le a Duna partján dolgozni. És nekem ez adta igazándiból az ilyen nagyon egyszerű felismerését annak, hogy semmi értelme nincsen e rohanásnak, mert hiába tűzünk ki új célokat, mindig lesz valami következő, és nem fogunk megérkezni igazándiból a jó érzésbe, abba, hogy akkor ez elég, mert önmagában ez soha nem lesz elég, amiatt, mert mindig valami újat kitűzünk. És közben nekem egy picit ezt jelenti jelenben lenni, hogy felismerni azt, hogy mi az, ami ténylegesen boldoggá tesz minket, és utána tudatosan azt választani, legyen is az bármilyen nagyon-nagyon egyszerű kis apróság, mint mondjuk könyvet olvasnia kell. És hozni egy döntést arról, hogy most minden más egyéb pörgést leteszek, mert most én élvezni akarom ezt a könyv olvasást, és ott akarok lenni benne. És a második dolog, amire most egy kicsit inspiráltál is eszembe jutott, az az, hogy talán ahhoz, hogy meg tudjuk engedni magunknak ezt a megállást és egy picit hátralépést. Szerintem érdemes egyébként felismerni azt is, hogy mindig van valami következő célunk, és mindig csak azt hisszük, hogy majd akkor egyébként elégedettek leszünk, meg sikeresek leszünk, meg akkor majd jó lesz. És hogyha valaki ezt el tudja engedni és felismeri azt, hogy igazándiból soha nem ért el az életében egy olyan pillanatot, amikor azt mondta volna mondani, hogy na akkor most elég volt minden, hanem ez így folyamatosan megy tovább, akkor utána szerintem sokkal könnyebb már tényleg ezzel a jelenben levéssel foglalkozni, mert a szoftver fejünkben helyes hozzá.

– Nagyon jó, hogy behozod a hála témáját, mert ez is szorosan kapcsolódik ehhez, hogy valójában hálásak tudunk lenni azért, ami van. És most nem csak arra gondolok, hogy nem tudom, lakásautó, meg ilyen dolgokat tudunk mi tenni, hanem hogy hálásak tudunk lenni minden érzésért. Hálásak tudunk lenni azért, hogy például megjelenik valamilyen frusztrációnak az érzete, és ez nagyon-nagyon-nagyon furán hangozhat, de valójában ez egy csoda, hogy mi tudunk egyáltalán érezni, hogy át tudjuk mélyen élni azokat az érzéseket, és az igazi váltás szerintem ott következik be az életben, amikor már nem nevezzük meg a dolgokat jónak, meg rossznak. Nem azt akarjuk, hogy jöjjenek a jó érzések, és csak jó érzéseink legyenek, a rosszak pedig menjenek el, hanem egyszerűen csak hagyjuk az érzést olyannak lenni amilyen. És hogyha éppen az valamilyen, nem tudom, szorongás, akkor teljesen ébernek lenni és megfigyelni azt a jellegű szorongást. És ugyanúgy például a hála nagyon jó, hogy behoztad, mert én is, ha így visszagondolok, akkor közben fölmerült bennem, hogy én is vezettem, szerintem jó pár hónapig, vagy akár évig hálanaplót. Én mondjuk azt hiszem, egy szakaszban úgy is csináltam, hogy angolul írtam, hogy ezt a két szokást össze is kapcsoltam, meg én nagyon sokat kísérletezgettem a szokásokkal, és a lényeg, hogy ez a hálenaplusz tényleg abban segített, hogy ez is egy ilyen jó kis kapu volt arra, hogy tudjam értékelni azt, ami van, és ne mindig azon pörögjek, hogy még nincs, vagy még hova juthatok el. Én amúgy is mindig elégedett voltam azzal, ami volt, de mindig volt egy ilyen belső hajtóerő erre, hogy valamit menni előre, hogy csinálni, hogy létrehozni dolgokat, és szerintem sok vállalkozó ebben van, hogy ott van ez a cselekvési, hát lehet így hívni, hogy kényszer. És nagyon-nagyon fontos dolog az, hogy tudjunk cselekedni, hogy megvan bennünk az az erő és energia, és érezzük azt, hogy igen, megyünk és létrehozunk dolgokat, és alkotunk, és többre vagyunk képesek, mint öt évvel ezelőtt, de szerintem nagyon fontos képesség az, hogy meg tudunk állni, hogy le tudunk lassulni, akár csettintésre ki tudunk kapcsolni. Hogyha például valaki azt tűzi ki magának célul, hogy ő öt után nem szeretne dolgozni, lehet, hogy kitűzi célul, de nincs meg egyszerűen az a képessége, hogy tényleg kikapcsoljon, és az történik, hogy lehet, hogy ötkor lecsukja a laptopot, de még azon pörög, hogy milyen e-mailt nem küldött el, vagy Úristen, most fut a Facebook kampány, mi van, ha közben feltörik a fiókot és elköltenek több millió forintot. Mi van, ha közben ez az amaz fog történni? És megy ez a mentális pörgés, és végül az van, hogy nincs meg az a pihenés, és még a pihenésre szánt idő, és csak egy ilyen nagy katyvasz lesz, meg egy nagy pörgés lesz, mint ahogy a mosógépbe mennek a ruhák, így mennek bennünk és körbe-körbe ugyanazok a gondolatok. Na és szerintem ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, hogy el tudjuk ezeket engedni. És megint persze könnyű azt mondani, hogy engedd el, ha egyszerűen ennyi lenne, akkor nyilván könnyen meg lehetne valósítani. Én éppen ezért szoktam ezt csinálni, például együtt dolgozok ügyfelekkel, ilyen jelenlét mentoring folyamatban, majd szívesen mesélek erről is, akkor én inkább ezt úgy szoktam rámutatni, hogy az elengedés valójában a nem kapaszkodás. Ez pedig azt jelenti, hogy az elengedést is sokszor ilyen cselekvéssé lehet tenni, hogy el kell engednem, meg el kéne engednem azt, hogy nem, nem kell elengedned, az bőven elég, ha nem kapaszkodsz bele, ha nem kapaszkodunk bele a vállalkozói énünkbe, mert a legtöbb szenvedés ez okozza, hogy van egy rólunk kialakított kép önmagunkban, egy ilyen gondolati építmény magunkról, hogy én és ez és ez vagyok, én egy sikeres vállalkozó vagyok, és utána, hogyha például annyira nem jönnek a sikerek, akkor nagyon könnyen megjelenik a szenvedés. És ez nem jelenti azt, hogy ezt az egészet el kell dobni, bár egy adott ponton így is el kell majd dobni ezt a téves énképet, de a lényeg az, hogy ezt érdemes fölismerni, hogy én nem az a kép vagyok, amit a gondolatok mondanak nekem, nem azonosulok azzal, hogy én ez a vállalkozó vagyok, mert akkor természetes módon meg fog jelenni az összehasonlítás más vállalkozókkal. Az, hogy hú, ő több pénzt csinál, hú, ő kevesebbet dolgozik, hólyag automatizálta a bizniszét és akár ilyen kisebbségi érzés is megjelenhet valakiben, pusztán azért, mert összehasonlítja magát másokkal, de nyilván az összehasonlítást egyedül magunkkal lehet tenni, de én még ezt sem érzem célravezetőnek, hanem igazából azt figyelni, hogy ami van, hogy minden egyes lépés, ami az életben megtörtént, minden egyes gondolat, minden egyes érzet, minden egyes beszélgetés idehozott. Tudom élvezni ezt? Be tudom fogadni?

– Nagyon-nagyon-nagyon jó vizekre eveztünk igazándiból, csak azt tudnám mondani, hogy nyugodtan folytasd, és amúgy meg vannak jó kérdéseim, amik felmerülnek. Igazándiból nekem pont ez volt a célom, hogy ezt a témát valahogy kanyarodjunk majd ide, hogy egyébként elvárások magunkkal szemben, a sikernek a mítosza, akkor az összehasonlítások erről az egészről szerintem nagyon-nagyon sokaknak szüksége van, hogy ebből az egészből hogyan tudunk kilépni, és megélni a saját eredményeinket, a saját mindennapjainkat, és hagyni a csudába az egész összehasonlítósdit. Meséltél arról, hogy amikor egyéni mentoring folyamaton viszel keresztül ügyfeleket, akkor vannak bizonyos lépések. Ezek esetleg segíthetnek szerinted a podcast hallgatóknak, hogyha röviden ezeket bemutatod?

– Ez pont azért érdekes, mert ez a jelenlét mentoring, ez nem csak annyiból áll, hogy mondjuk sikeres cégvezetőknek, akik már fölépítettek valamit, mondjuk nekik segítek abban, hogy jobban meg tudják élni a pillanatot, hogy tényleg, amikor a családjukkal van, akkor ne pörögjenek, vagy amikor kint sétálnak, meg túráznak, akkor ne mindenféle gondolatok beleveszve legyenek. Ez a jelenlét mentorainak az egyik oldala nyilván, hogy másoknak mondjuk átadok bizonyos dolgokat, mutatok nekik ilyen dolgokat. Ez nagyon vérmérséklet függő, hogy kinek mit, szóval nekem nincs egy kidolgozott folyamatom erre, pont azért, mert mindig a jelenlétből jelenik meg, hogy ennek az adott embernek mire van szüksége. És nálam is ez úgy indul, hogy persze van az elején egy beszélgetés, és nálam a legfontosabb mindig az, hogy meglegyen a tűz, meglegyen bennem is a tűz, meg a másik emberben is meglegyen a tűz, és ne csak egy ilyen nice to have, egy ilyen jó lenne, ha folyamat lenne, mert úgy nem nagyon dolgozok együtt emberekkel. Szóval fontos az elején, hogy oké, jól körbejárjuk a témát egy ilyen tartalmas beszélgetésekkel, tartalmas beszélgetéssel, és hogyha utána mind a ketten azt érezzük, hogy ez egy egyértelmű hely ez, hogy szeretnénk együtt dolgozni, hogy szeretnénk ezt együtt csinálni, nyilván akkor utána beszélünk a pénzről, beszélünk az egész folyamatról. Jellemzően egy ilyen három hónap alatt már tök nagy átalakulást lehet elérni, és mondjuk csak ilyen példákat tudok megemlíteni nyilván, hogy kivel mi történt. Legtöbbször ezek ilyen beszélgetések. Szóval legtöbbször az történik, hogy én nem új és új dolgokat adok át az embereknek, hanem sokkal inkább a tévedésükre mutatok rá, ami által eltűnnek ezek a téves koncepciók, aminek mondjuk hitték magukat. Szóval én nem azt fogom átadni, hogy egy újabb spirituális igazságot mondok neked, amiben neked hinned kell, és ezáltal jobb lesz az életed, hanem vizsgáld meg azt, hogy mire építed az életedet. Vizsgáld meg azt, hogy az az én, vagy pontosabban az az énkép, amit hiszel magadról, az igaz-e? És sokkal inkább az, hogy megkérdőjeleznünk a saját gondolatainkat. Például ha valaki azt gondolja, hogy Úristen, nem vagyok elég jó, mert a másiknak mekkora nagy cége van, akkor nem azon kezdek el dolgozni, hogy nekem nagyobb cégem legyen és jól érezzem magam, hanem inkább azon, hogy megkérdőjelezzem azt a gondolatot, hogy igaz-e az, hogy én itt nem lehetek boldog, meg nekem valami több kell. Szóval én ezt inkább ilyen játékosan így szoktam mondani, hogy ez egy leépülési folyamat, inkább ilyen gondolatbeli leépülési folyamat, mert ha elvesszük a gondolatokat, akkor mi marad? Vagy ha a gondolatok mögé nézünk, akkor mi marad? Maga a jelenlét. Ugyanúgy egy nagyon egyszerű példával, ugyanúgy, mint például a zene, a zenének a hátterében, meg a hangoknak a hátterében mindig ott van a csend. Ez nem olyan, hogy a csend csak akkor van, amikor nem szól a zene, hanem meg az egyes hangok között, hanem a csend az mindig ott van a hangok mögött, ugyanúgy, mint ahogy a jelenlét, az mindig ott van az életünkben, ez az életnek, ez a létezésnek az alapja. Aztán ezen belül megjelennek gondolatok, megjelennek érzések, és sok esetben ennek a katyvaszát, ennek a halmazát hívjuk az énnek, hívjuk a személyiségünknek, és ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, hogy ne tévesszük össze magunkat a testünkkel. Ezt szerintem sokan fel tudják ismerni, hogyha elindulnak akár valamilyen spirituális úton, hogy rájönnek, hogy oké, én nem a test vagyok, vagy nem csak a test vagyok. Aztán utána rájön, hogy oké, én nem a gondolataim vagyok, és mint ahogy nálam is ekkor kapcsolódott be, hogy oké, de akkor ki vagyok én? És a legmókásabb az az, hogy erre nem lehet olyan módon választ adni, vagy legalábbis nekem így az úton ez derült ki, mert minden, ami próbálja definiálni, minden, aki keresi a választ, az maga a kereső. És amikor ez a kereső eltűnik, akkor van meg az a ráébredés arra, hogy Atyaúristen, nekem nem kell mennem sehova, nekem nem kell csinálnom semmit ahhoz, hogy boldog legyek, mert már beszélgettünk itt a boldogságról, de legtöbb esetben tényleg az történik, hogy ahhoz, hogy boldog légy, ahhoz valójában nem sok mindenre van szükséged. Csak közben megtörténik a kivetítés. Csinálok egy távolságot önmagam között és a boldogságnak a koncepciója között, mert a boldogság az se egy ilyen általánosan definiálható dolog, hogy mi a boldogság. Neked tök mást jelent a boldogság, nekem tök mást jelent a boldogság. Egy harmadik embernek megint mást jelent a boldogság. Itt inkább azt érdemes, hogy ki mire vetíti ki ezt a jellegű boldogságot, és ezt minél közelebb tudjuk hozni önmagunkhoz. Vagy valahogy úgy is boldognak lehet venni, nyilván, hogy lemondunk ezekről a vágyakról, de úgy nem lehet lemondani egy vágyról, mert sok esetben a két spirituális úton megy még az, hogy szeretne lemondani a vágyairól, valójában az is egy vágy.

– Abszolút. És ha már itt felmerült a boldogság, illetve a boldogságnak az elérése, akkor én azt látom, hogy nagyon sokan a saját boldogságukat olyan külső dolgoknak az eléréséhez kötik, mint akár egy ház, egy autó, egy nyaralás, valamennyi pénz, valamilyen tárgyi eszköz, akár az, hogy mennyit kell dolgozni az adott vállalkozásban, és ez nagyon sokszor ön összehasonlításból fakad, én azt látom. Tehát az emberek nem magukból kiindulva akarnak célokat kitűzni, hanem látják egyébként azokat az embereket, akik sikeresek, elismertek, szerepelnek valahol, adott esetben egy menőbb státuszuk van, és azt akarják saját maguknak és célként kitűzni, hogy annyi pénzem legyen, úgy nézek ki és a többi. Hogyan lehet szerinted a legkönnyebben elengedni egyszer és mindenkorra ezt az összehasonlítást.

– Ahogy említettem úgy, hogy nem kapaszkodunk. Szóval, hogyha kicsit most jobban megfoghatóbb dolgot szeretnék mondani, akkor egy szóval úgy írhatnám le, hogy önismeret. Szóval, hogy különbséget tudunk tenni, hogy mi az, ami belőlünk jövő, egy ilyen szívből jövő, egy ilyen inspirált állapotból érkező cél vagy irányvonal, vagy mikor van az, amikor mindenféle hülyeséget fölveszünk csak a külvilágból, azért, mert másnak az a célja, hogy valamilyen újságnak a címlapján legyen, vagy itt-ott-amott szerepeljen. Szóval ez mindenképp egy fontos dolog, hogy elinduljunk ezen az önismereti úton, és föltegyük tényleg azokat a fontos kérdéseket, hogy a formámon túl, meg az életbeli formámon túl oké, mi az, ami valójában vagyok, mi az, ami engem boldoggá tesz. És mint ahogy már Waldswehrről tényleg ez eléggé változik, de viszont pont itt jön az, hogy elkezdjük megismerni a személyiségünket, elkezdjük megismerni azt, hogy lehet, hogy más valaki jól működik egy adott helyzetben, lehet, hogy más valaki tök jól tud úgy működni, hogy fölkel reggel és alkot, de lehet, hogy én sokkal jobban tudok működni úgy, hogy én esti, ez az éjjeli bagoly vagyok, és akkor én inkább este vagyok hatékony, és akkor nem frusztrálom magam, hogy reggel korán felkeljek, hanem tudom azt, hogy a személyiségemnek mi az optimális működése, de megint fontos, hogy ne keverjem össze magam a személyiségemmel, hanem van egy személyiségem, amit használok, amit tudok fejleszteni, de az maga a személyiség. És ugyanúgy, ha elindulunk, lehet, most hívjuk ezt önfejlesztésnek, ez mindenképp egy fontos lépés, és szerintem ami fontos, hogy az ember megérezze az erejét, hogy rájöjjön arra, hogy hú, egy teremtő lény létre tud hozni a képzeletével, a saját belső erejével, a belső tüzével dolgokat, de utána eljön az a pont is, amikor már ez egyre kevésbé lesz szórakoztató, és inkább ezek a létnek a mélyebb kérdései fognak felmerülni benne.

– Tök jó. Nagyon köszönöm a gondolatokat. Nagyon-nagyon érdekes mindig megfigyelni azt, hogy te milyen szemszögből nézed ezeket a kérdéseket. Én teljesen más keretek vagy határok mentén nyilatkozol ezekről a témákról. Nekem mindig tökre inspiráló és csak azt mutatja, hogy én mennyire bele vagyok még ragadva talán ebbe a nem is tudom, kézzel fogható világunkba. Tök hasznos gondolatok voltak, köszönöm.

– Egyébként ez nagyon fontos, meg hogy az anyagban is, hogyha valakiben benne vannak ezek a vágyak, akkor nyugodtan élje meg. Szóval ne az legyen, hogy nem tudom, hogyha vágyik valamire, akkor azt olvasta egy spirituális könyvben, hogy valami tanító azt mondta neki, hogy akkor előre kell mondania. Oké, persze ez lehet, hogy így van, de sokkal inkább megéri azt, hogy kidolgozza ezeket a vágyakat, hisz ha én is visszatekintek a korábbi útra, nagyon-nagyon fontos volt az a lépcső, meg az a lépcsőfok, hogy ezek a vágyak be tudjanak teljesülni, hogy hú, sikeres vállalkozónak érezzem magam, és mikor nyilván ebbe megvolt a kapaszkodás, akkor utána lehetett elengedni. De például úgy, hogy aki amíg nem sikeres vállalkozó, addig nem is tudja ezt elengedni, mert azt sem tudja, hogy ez milyen, hogy milyen ez a kép. Szóval nyilván fontos az, hogy ha valakinek vannak ilyen vágyai, akkor élje meg, akkor teljesítse be a küldetését, akkor dolgozzon azon, hogy legyen hatékony, építsen meg céget, és majd rájön arra, hogy nem ez a megoldás, hanem utána tényleg majd valószínűleg. De persze ez most így vicces az egész, de amúgy legtöbben, vagy legalábbis most megint magamhoz visszatérve, hogy ezek nagyon-nagyon fontos lépcsőfokok voltak, hogy beteljesíteni ezeket a dolgokat, és utána meg hagyni, hogy oké, akkor mi egy ilyen következő dolog.

– Teljesen egyetértek, és egyébként akárkivel beszélek, aki már elért akár mondjuk pénzügyi szabadságot, vagy a bizniszét el tudta adni, mindenki ide tér vissza, hogy baromira nem hozott el olyan hatalmas nagy megnyugvást, meg boldogságot, mint ahogyan feltételeztük. És utána jönnek ezek a kérdések tényleg, hogy ki vagyok én és mit is akarok csinálni, mi az, amit élvezek útközben. És említetted ezt, hogy mindenkinek fontos, hogy megélje ezt az egészet, és elkezdjen akkor elindulni a céljának az irányába, hogyha most úgy érzi, hogy ő mondjuk nagyobb céget akarna. És ezzel teljesen egyet is értek, viszont én látom azt is emberekben, hogy nagyon-nagyon-nagyon sokszor, ezért feladják igazándiból az útnak az élvezetét, mert a célnak az elérése az, ami elsődleges fontosságként bekerül az ő – nem is tudom – iránytűjükbe, vagy menettervükbe. És én pont pár évvel ezelőtt úgy ismertelek meg téged egy személyes találkozónkkor, hogy az egyetlen gondolat, amit abból elvittem és aztán csak egy-két évvel később értettem meg igazán, hogy mire gondoltál. Szóval ez az egy gondolat ez pont az volt, hogy az igazi siker az az, hogyha az utat megtanuljuk élvezni, és nem csak a célba érkezésnek a pillanatára fókuszálunk. És ez szerintem azért kulcsfontosságú, mert a célba érkezésnek a pillanata az mondjuk egy nap, vagy maximum egy hétvége, esetleg egy hét, hogyha valami tényleg szuper nagy dolgot értünk el. És közben mégis emberek erre a hétvégére fókuszálnak, és közben meg a normál mindennapjaikat egyszerűen feladják és nem élvezik. Mit lehet tenni szerinted azért, hogy az utat is a lehető leginkább élvezni tudjuk.

– Azt csinálni, ami örömet szerez nekünk. Szóval, mert sokszor lemondunk a nagy célok érdekében, meg a nagy vágyak érdekében, akár arról, hogy például este pihenjünk, és csak egyszerűen feltegyük azt a kérdést, hogy oké, mi az, ami boldoggá tesz engem? Mert sokszor tényleg már beszéltünk erről, hogy a boldogság ki van vetítve ilyen és olyan dolgokba. De szerintem azt is látjuk, hogy ezekben a legapróbb dolgokban rejlik ez a valódi boldogság, mikor együtt tudunk lenni a társunkkal, mikor le tudunk ülni, olvasni egy nagyon jó könyvet, vagy egyszerűen csak annyi, hogy bámulunk ki a fejünkből, mert sokszor ez is egy ilyen nagyon felszabadító dolog tud lenni, hogy végre nem kell semmit csinálni. Megint ilyen gyakorlati dolgokhoz visszatérve ez nagyon-nagyon vérmérséklet függő, hogy kinek mi az, ami valójában hatásos lesz. Lehet, hogy valaki valamilyen zen buddhista tanítások által erre lehet, hogy valaki mondjuk a meditáció útján találja meg ezt, vagy mondjuk hallaná, naplózni elkezd. Én is azért elég sok mindent kipróbáltam, vagy sok ilyen dolog megtalált engem. És egy ilyen fontos lépés az mindenképp a meditációnak a megismerése volt, és azt is megérteni, így mondjuk sok-sok év gyakorlás után, hogy mi az a meditáció. És nekem is, amikor átformálódott a meditációval a kapcsolatom, vagy egyre inkább kezdte kipucolni a téves gondolatokat, így kezdte eltüntetni a tévedéseket, akkor úgy valahogy az egész élet vált egy meditációval. Szóval már nem volt szükség arra, hogy leüljek napi öt percre tíz percre, és akkor na, ott jelen legyek, és ez ugyanúgy megjelent a gondolatok. Szóval a meditáció nem az, hogy leülsz, és akkor nincs egy gondolatod se. Vagy hogy leülsz, és ne legyen egy gondolatom se. És valamennyire sokan itt mennek ebbe tévútra, hogy azt hiszik, hogyha leülök meditálni, akkor csinálom jól, hogyha nincsenek gondolataim, ez nem így van. Hanem sokkal inkább valamennyire az, hogy nyugton bírunk lenni, bármi is az, ami fölmerül, nem azonosulunk a gondolatokkal, érzésekkel, hanem így hagyjuk áramolni. Csak a kérdés az, hogy miért csak naponta 5-10 percet vagyunk ebben? Miért nem így éljük az életünket, hogy valójában fölmerülhetnek gondolatok, érzések, azok ugyanúgy fognak vándorolni, és nekem is az egész élet vált egy ilyen meditációvá, ahol már nem kellett különválasztani, hogy na most meditáció van, most nem meditáció van, hanem valójában minden meditáció, mindig jelen tudok lenni minden pillanatban. Persze ez nem jelenti azt, hogy egy következő pillanatban nem ragad el egy gondolat, vagy valamilyen érzet, de akkor is meglátjuk azt, hogy aha, most megint elragadott valamilyen gondolat, elragadott valamilyen érzet, de azáltal, hogy ezt tudatosítottam, újra itt vagyok a jelenlétben. És ez megint olyan, hogy nem tudok nem jelen lenni. Szóval, hogyha ez olyan, mintha fölébredünk egy álomból, elhittük a gondolatokat és érdemes mindig felébredettnek lenni. Érdemes mindig ébernek lenni. És úgy hagyni mindent beáramolni a maga tempójába.

– Egyetértek. És ha már meditálás, nekem az előzetes jegyzeteimben egyébként szerepelt az a kérdés is, hogy engem például egész biztosan nagyon érdekelne, hogy neked, aki már tényleg magas szinten rezegsz ebben az egész jelen lenni témában. Neked hogy néz ki egy átlagos napod.

– Mesélsz erről egy kicsit, akár ilyen záró témaként? És aztán nagyjából szerintem elértük azt a kitűzött adásidőt, ami cél, és akkor ez egy tök jó, ilyen gyakorlatias záró téma lehetne.

– Megint az, hogy átlagos nap minden nap más. És például, ha most megnézem, a tegnapi nap is tényleg ilyen, mert tegnap volt a semmittevés pont, kezdted, hogy mesélek erről, és egy kicsit tegnap volt egy éves, akkor volt egy ilyen jó kis összejövetel nála, meg tartottunk egy ilyen jó kis life streamet. Na és a lényeg az, hogy akkor tök más dolgok voltak az előtérben, mint ma. És például ma is én is reggel leültem csinálni ilyen-olyan dolgokat, hogy akkor valamit létrehozok, és akkor utána meg természetes módon jött az, hogy hagyni ezt a katyvaszt kibontakozni, és inkább az volt, hogy beültem az autóba, kimentem egy jó kávézóba, szóval valahogy ez jelent meg, és ezért nem nagyon van az, hogy minden nap ugyanolyan, de azért elmondom inkább azt, hogy mi az, ami jellemzően meg szokott jelenni. És akkor tekinthetjük azt átlagnak. Például én nagyon kedvelem azt, hogy reggel úgy korán ébredni, hogy amikor jön föl a nap, akkor már jógázom. Szóval reggel szépen fölébredek, megmosakszom, és akkor utána mondjuk jöhet a jóga. Azt azért nagyon-nagyon szeretem, mert egész jól átmozgatja a testet, ilyen nagyon frissé tesz. Ugyanúgy persze a jógának csak egy nagyon kis része ez, de a lényeg, hogy a reggeli jógázás az egy nagyon kedvelt dolog. Aztán van úgy, hogy mondjuk vagy leülök még kicsit elcsendesedni, vagy mondjuk rögtön belevetem magam a napba. Ami fontos, hogy tudom, hogy a személyiségem hatékonyan működik úgy, hogy ez a reggeli szakasz, ez a 8-tól mondjuk 11-ig délig, akkor nagyon-nagyon fókuszáltan tud minden működni. Legtöbbször valamilyen alkotás, mondjuk valamilyen szövegírás, vagy valamilyen marketing stratégia átgondolása, valamilyen fókuszált dolog van jelen, de például kis érdekesség, hogy nemrég behoztam szokásként azt, hogy leülni gondolkodni. Ami nagyon furán hangozhat meg, hogyha pár éve ezt hallom, akkor így ott van bennem a kérdőjel, de bennem is, ahogy így lecsitultak a dolgok, úgy később valamennyire mondjuk úgy, hogy meg kellett erőltetni magam ahhoz, hogy mondjuk fókuszáltan gondolkodni valamiről, és egy ilyen szokásként is bevezettem, hogy például délután leülni gondolkodni valamilyen dologról, amikor nemcsak azt jelenti, hogy így mindenféle dolgon jár az agyam, hanem fókuszáltan leülni, ráirányítani a figyelmet valamire. Lehet mondjuk valamilyen problémát megoldani, vagy hogy lehet legrövidebb úton eljutni valahova. Szóval ez fontos megállni, mondjuk a délután folyamán. És én is még amikor először bekapcsolódott a meditáció, akkor jellemzően délután meditáltam, mert délután háromra annyira tere volt a fejem már mindenféle dologgal, hogy kellett egy ilyen reszet. Én mondjuk nagyon szeretem az egyes életet, meg a napokat, így nem külön választani, hogy most mikor dolgozom, mikor van szabad, hanem mindig a jelenben lenni, és hogy ami jön intuitívan, mert lehet, hogy délelőtt 11-kor kimegyek kávézni. De lehet, hogy még este 10-kor is dolgozom. És az a jó, hogy én sem szeretem, vagy én sem döntöm már el így előre, hogy na, akkor ez és ez a tökéletes nap. Persze vannak jellemző dolgok, hogyha este találkozunk barátokkal, vagy átjönnek ide, vagy beszélgetünk, az ugyanúgy szuper jó, de miért ne találkozhatnánk akár napközben is? Szóval ezek, amik ilyen főbb pontok, az mindenképp az, hogy mondjuk egy jól bejáratott reggeli rutin, reggeli alkotással. Persze ugyanúgy fontosak az egészséges ételek, meg az edzés, de ebbe most nem megyek bele. Ez is sokat zárt volt az elmúlt években, de mondjuk én nagyon szeretek délután megállni. Lehet az, hogy csak üldögélek, vagy készítek magamnak egy finom kávét, vagy teát, vagy valamilyen hangoskönyvet hallgatok, hogy így egyszerűen csak úgy örömmel elmerülni ebbe a dologba. Aztán valamennyire az este is fontos tényleg, hogy lekerekíteni, mondjuk szeretek ilyen tíz körül elmenni aludni, mert akkor teljesen más energiaszinten tudok működni. És nekem is akkor változott meg így a hatékonyság, amikor már nem ilyen időmenedzsmentként tekintettem a hatékonyságra, hanem inkább energiamenedzsmentként tekintettem rá. Az meg sokkal inkább arra mutat rá, hogy tudom, hogy a személyiségem, a testem hogy működik hatékonyan és például délután, én ilyen, nem tudom, 4-5 körül nem igazán vagyok hatékony. Szóval legtöbbször mondjuk az edzést akkorra szoktam időzíteni. És utána tudom, hogy még nem tudom, nagyon jól fel vagyok töltve, lehet, hogy még este is egy-két órát dolgozok. Szóval ezek ilyen elég jól belejárt dolgok, és így valahogy ahhoz kapcsolódom vissza, hogy ismerjük magunkat. Tudjuk, hogy hogyan működünk hatékonyan, hogyan tudjuk áramoltatni rajtunk magunkon keresztül ezt az energiát, és akkor működjünk úgy, és boldogan fogunk élni.

– Nagyon köszönöm a megosztást, és hogy egy kicsit bepillantást nyerhettünk a mindennapjaidba. Nagyon jó volt hallgatni. Szuper! És hogyha valaki szeretne még jobban elmélyedni a jelen levésnek a jelen lenni témakörében, akkor mit tudnál neki ajánlani? Hogyan lehet téged titeket követni akár?

– Hát, ami most a fő fókusz van, az egy weboldal, aminek az a címe, hogy semmittevés.hu. És hát ez nagyon mókás, mert sokaknak elég meghökkentő, hogy Úristen, semmittevés, ez mégis mit jelent? És ez sokkal inkább arra mutat rá, mint ahonnan mondjuk kezdtük ezt a beszélgetést. Tök jó, hogy megvan az életünkben az a képességünk, hogy tudunk cselekedni, hogy létre tudunk hozni dolgokat, de a kérdés, hogy megvan az a képességünk, hogy tudunk nem cselekedni is, hogy le tudunk lassulni, hogy egyszerűen csak jelen tudunk lenni, és egy podcastként indult el ez egy évvel ezelőtt, de most már sokkal inkább mi is ilyen, már van sok videónk, közben építünk egy ilyen online membership rendszert, egy ilyen online közösséget, szóval azért most elég szépen virágzik ez ki, meg megy tovább, de valamennyire tényleg ez a kulcsa, hogy nagyon jó, hogy tudunk cselekedni az életben, de hozzuk be azt, hogy egyszerűen tudjunk jelen lenni, és amúgy nagyon kapcsolódik ahhoz, mint amiről mi itt az egész adásban beszélgetünk. Szóval, ha valaki érzi ehhez a hívást, érdemes meglátogatni az oldalt. Semmittevés.hu. – A podcast?

– A podcast.

– Mit szólsz? Igazából be is tudom így tenni, és akkor itt mindenki megtalálja, igazándiból semmit tevés.hu. Nyugodtan mondd esetleg, hogyha van valami aloldal, ahova kattintsak, ahova menjek.

– Hát itt érdemes majd ezeket megnézni, mert igen, itt vannak ilyen legnépszerűbb adások, például ott van a meditációs témájú adás, egy picit följebb scrollozol.

– Mi jobb oldalon lehet.

– Most csak kiraklak téged ide, és akkor te tetszik neked.

– Például ott van ez a meditáció evolúciója, és ott ilyen konkrétan személyes kalandok vannak megosztva, hogy akkor nekem mondjuk hogyan nézett ez ki. Ezt jó barátommal, Gürtler Gáborral csináljuk ezt a podcastet. És ez mondjuk konkrétan a meditációról szóló adás, érdemes meghallgatni, vannak youtube videók is, szóval nem a teljes adás van youtube videóként, hanem inkább ilyen rövid betekintéseket szoktunk adni, de ez inkább a személyes sztori, hogy oké, akkor hogyan nézett ki nálam, hogyan alakult át a meditáció, honnan kezdődött, és nekem is onnan kezdődött, hogy vállalkozóként benne voltam a pörgésben, és hogyan tudtam azt utána, hogy egy napi 5-10 perces szakaszokkal utána ezt az egészet az életre kiterjeszteni. De hogyha visszamész még a főoldalra, akkor ott is még nézzük meg tovább. Tényleg azért sokféle témánk van, legyen ez akár férfiasság, nőiesség, szóval maga itt a jelenlét, meg a tudatosság kapcsolja össze ezt az egészet, és szerintem mindenki fog találni olyan témát, ami éppen a válság szólítja őt. Ugyanúgy elérheti Apple-t ketten, Spotify-on, Google Podcast, szóval lehet így útközben is hallgatni.

– Nagyon-nagyon-nagyon profi. Ez még egy olyan terület, amiben nekünk is fejlődni kell, még készítjük a saját kis folyamatleírásunkat, hogy hogyan jelenjünk meg mi is.

– Hát majd akár szólj a csapatnak szívesen mesélek nekik, hogy mi az, ami működik, mert említettem, hogy most volt egy éves az oldal, és mi is kijöttünk több mint 40 adással, több mint 50 videóval, szóval azért nekünk is ilyen jó kis workflow-okat volt érdemes bevezetni, hogy hatékonyan menjen, de jó látni, hogy terjed meg, hogy megosszák az emberek, meg főleg, hogy örömöt hoz nekik, és hogy meg tudják tapasztalni ezt a fölszabadultságot a semmittevése által.

– Abszolút. Hát akkor nagyon-nagyon szépen köszönöm a hasznos gondolatokat, illetve azt az időt, amit ránk szántál Krisztián. Nekem nagy öröm volt bepillantást nyerni a gondolkodásmódodba, és bízom benne, hogy a lehető legtöbb ember is el fog tudni gondolkozni ezen az egész témán, amiről most szó volt, mert ez önmagában nem szexi, nem eredményes, de azt gondolom, hogy ez az, ami az igazi jelenlevést, az igazi megállást, az igazi elégedettség érzést el tudja hozni az ember életében. Úgyhogy nagyon szépen köszönöm Krisztián, hogy velünk voltál, nem tudom, van-e még számodra bármi záró gondolat, amit megosztanál így a nézőkkel, hallgatókkal.

– Valamennyire az bontakozik ki, hogy tényleg valamennyire, aki ezt hallgatja, meg nézi, hogy vizsgálja meg, hogy tényleg mennyire tud jelen lenni az élet apró dolgaiban. Nemcsak akkor, amikor kint van a természetben, nem csak akkor, amikor a családjával van, hanem tényleg ezekben a legapróbb dolgokra, hogy amikor például megmossuk a fogunkat, vagy olyan egyszerű dolog, hogy amikor megmossuk a kezünket, hogy érezzük, ahogy a víz hozzáér a bőrünkhöz, és oké, ez milyen érzékelés, és nem megnevezni azt, hogy ez most hideg, ez most meleg, ez most ilyen vagy olyan, hanem csak figyelni, ebben éberségként jelen lenni. És a legapróbb dolgot az életben is, mondjuk úgy, hogy a gyakorlás színterévé lehet tenni. Ne csak akkor legyünk jelen, amikor természetben vagyunk, vagy esetleg már mindent elvégeztünk, hanem minden egyes lélegzetvételünkkel jelen tudjunk lenni. Valamennyire ez jelenik meg most útravalóként.

– Szuper zárógondolatok és nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm még egyszer, hogy velünk voltál Krisztián. És egyúttal köszönöm a nézőknek is, illetve hallgatóknak, hogy követtetek minket itt a Dobos úrnak a következő adásában. Nekem nagyon tetszett ez a téma, és akkor hamarosan találkozunk két hét múlva a következő adásunkban. Krisztián, még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy velünk voltál, és nagy-nagy szeretettel ajánlom akkor a semitevés.hu weboldalt minden kedves nézőnknek, illetve hallgatónknak Krisztiánról és az ő társáról, Gáborról tudtok meg több infót, hogyha érdekel titeket mélyebben ez az egész témakör is. Köszönöm, hogy itt voltatok velünk, legyen csodás napotok és hamarosan találkozunk két hét múlva a következő duma show adásban. Sziasztok!

– Sziasztok!

Szerző:

Domán Zsolt

Domán Zsolt

Hello, Domán Zsolt vagyok, a DO! marketing alapítója. Az a mottóm, hogy magyar mikro- és kisvállalkozóként nem az számít, mit tudsz, hanem mit csinálsz a marketingben. Az üzleti eredményeid, az első vásárlóid csak a megvalósításból fognak jönni és én ebben segítelek. Megmutatom, miként szerezz vevőt az interneten!

Kérdésed van?

Akkor tedd fel itt:

Ki az a Domán Zsolt és miért bízhatsz benne?

Ha most találkozol velem először, akkor bizonyosan bizalmatlan vagy.

Ki ez a Domán Zsolt és miért tudna nekem bármi hasznosat mondani?” – merül fel benned tök jogosan a kérdés. 

Fusd át a történetemet a lenti gombra kattintva és utána döntsd el magad, hogy lehet-e nálam bármi olyan tapasztalat, ami építheti a vállalkozásod.

Keresés

Ha az oldalon található cikkek közt szeretnél keresni:

Követsz már Facebookon?

A közösségi média oldalaimon folyamatosan értékes tartalmakat olvashatsz, kattints a “Kedvelés” gombra:

Instagram jöhet? :)

Az Insta sztorijaimban nagyrészt egyedi tartalom van, amit máshol nem láthatsz. Kövess Instán is, katt a fekete ikonra!