Meghökkentő lehet ez a gondolat, hiszen a munkaerőpiacon nem ez a megközelítés a legjellemzőbb.
Miért ez a hozzáállás a bizniszed fejlődésének a kulcsa és miért teremtesz vele valódi győztes-győztes felállást?
Erről lesz szó többek között a mostani adásban.
Miről fogunk még beszélni?
Arról, hogy
- miért segíti a vágyott életminőségedet az, ha A-osztályú csapattagokkal veszed magad körül
- hogyan találhatod és tarthatod meg őket
- illetve megosztom veled azokat a tippeket, amelyeket én is alkalmazok a csapatomban és szuperül beváltak!
Ha magadévá teszed ezt gondolatot; akkor nem csak a vállalkozásod hatékonysága, hanem a cégkultúrád és az életminőséged is szárnyalásba kezd!
Tartalomjegyzék
A videót itt tudod megnézni:
Részletes tartalom, hogy bele tudj hallgatni a számodra legérdekesebb részekbe:
0:00 – Bevezető, miről lesz szó a mai adásban
0:52 – Miért segíti a vágyott életminőségedet az, ha A-osztályú csapattagokkal veszed magad körül?
3:32 – Cégvezetőként erre a 3 dologra figyelj leginkább
4:27 – Tippek, amiket én is alkalmazok a vállalkozásomban
11:50 – Záró gondolatok
Itt tudod meghallgatni a hanganyagot:
Spotify-on is meg tudod hallgatni az epizódot:
Apple Podcasten itt tudod meghallgatni:
Ha pedig olvasni szeretnéd az adás tartalmát, itt teheted meg:
Sziasztok!
Domán Zsolt vagyok, a Do!marketing és a DO!ma Show Podcast-nek az alapítója.
Mostani adásunkban arról az egy gondolatról lesz szó, amit legelőször néhány évvel ezelőtt Pongor-Juhász Attilától hallottam. Ez az egy gondolat így szól: “Vezetőként az egyetlen dolgod, hogy a csapattársaidat sikeressé tedd”.
Számomra nagyon-nagyon tetszik ez a gondolat, és beépítettük már évekkel ezelőtt is abba a céges kultúrába, amit a DO!marketing csapatában építünk.
Ugyanis én nekem tényleg baromi könnyű hinni ebben a gondolatban és abban a mögöttes értékrendben, amit ez tükröz, legalábbis számomra. Elmondom, hogy én mit látok ebben.
Ugye abban valószínűleg minden vállalkozó egyetért, hogy a lehető legjobb kollégákkal, legjobb csapattársakkal akarjuk körül venni magunkat. Na most, amikor valami tényleg nagyon-nagyon szuper egy-egy csapattársban, vagy egy-egy kollégában, akkor ott jellemzően ezzel a kolléga, a csapattárs is tisztában van.
És ezért kialakul egy olyan szituáció, hogy ő az, aki választ a munkaerőpiacon. A legjobbak nem igazán keresnek állást, úgyhogy ők azok bizony, akik válogatnak a lehetőségek közül.
Ez szerintem azért nagyon fontos kulcsgondolat, mielőtt belemegyünk ebbe az említett mondatba még mélyebben, mert ez a nulladik lépés, amit szükséges átállítani a vállalkozói gondolkodásmódban. Már nagyon régóta megváltozott a munkaerőpiac sok-sok évvel ezelőtt, és bizony a legjobbak választanak.
Szerintem azért fontos, hogy erről beszéljünk, mielőtt kibontjuk bővebben ezt a vezetőként az egyetlen dolgot, hogy sikeressé tedd a csapattársaidat, mert sokkal könnyebb úgy sikeressé tenni őket, hogyha előtte végig gondoljuk azt, hogy ez egyáltalán miért jó nekünk.
És bizony azért jó nekünk, mert ha ez az emberi értékrend van bennünk, hogy tényleg őszintén úgy hisszük, hogy őket kell sikeressé tennünk, akkor ezzel fogjuk tudni a legjobb minőségű, legjobb szinten teljesítő kollégákat és csapattársakat magunkhoz vonzani.
És ez szerintem egy tök jó győztes szituáció, mert hogyha én őszintén tudom őket szeretni, és őszintén azon vagyok, hogy sikeressé tegyem őket, akkor ők is mindent meg fognak tenni azért, hogy az én cégem felépüljön. És egy tök jó győztes-győztes helyzet jön majd létre, hiszen én csak akkor fogom tudni azt az életminőséget élni – anyagi szabadságban, időbéli szabadságban, stresszbéli szabadságban, amit szeretnék, hogyha megtalálom ezeket a kiváló csapattársakat, akik ugye segítenek együtt építeni és üzemeltetni a cégemet.
Úgyhogy itt van egy nagyon egészséges egymásra hatás, és sok vállalkozónál azt látom, hogy nem megy még át ez a gondolat, hogy az A-osztályú munkatársak, ahogy Pongor-Juhász Attila szokta mondani, ők bizony választanak, nem keresnek állást, és ahhoz, hogy őket meg tudd találni, be tudd vonzani, ahhoz szükséges ezt a gondolkodásmódot átalakítani, hogy örömmel tudd úgy gondolni a csapattársaidra, hogy igen, nekem tényleg az egyetlen dolgom az, hogy őt sikeressé tegyem.
Mert ha sikeressé teszem, akkor hosszú távon az én bizniszemet fogja építeni. És azt pedig könnyedén meg tudjuk határozni, hogy hogyan kell a mi bizniszünket építeni ahhoz, hogy a biznisz után azt az életminőséget biztosítsa számunkra, amit mi élni szeretnénk.
Tehát tök jó győztes-győztes az egész együttműködés. Miért is beszélek most erről még ezen kívül? Néhány nappal ezelőtt voltam egy Mastermind-on Biros Leventénél a Szemléletváltó keretében. És ott Leventének is volt egy gondolata, mondata, ami szintén hasonlóan inspiráló volt számomra.
Azt mondta Levente, hogy neki három dolga van cégvezetőként. Az első az az, hogy a legjobbakat megtalálja. A második az az, hogy a legtöbbet kihozza ezekből az új csapattársakból, kollégákból, és a harmadik az az, hogy a lehető leginkább megtartsa őket. Szerintem ez nagyon-nagyon hasonló ahhoz a gondolathoz, amit az adásnak az elején említettem.
Na, de ugye jöhet a kérdés, hogy oké, oké, értjük, változtassuk meg a gondolkodásmódunkat, de mit tudunk tenni azért, hogy ténylegesen sikeressé és elégedetté tegyük ezeket a kollégákat, és a lehető leginkább megtartsuk őket hosszú távon.
Felírtam ide a jegyzetembe néhány olyan tippet, amit én a saját bizniszemben szoktam alkalmazni, és szerintem érdemes lehet neked is megfontolni ezt a listát. Lehet, hogy nem mindegyiket alkalmazod.
Az első az kettő darab varázsszónak az alkalmazása a céges kultúrádban és az embereiddel történő interakciók közben. Az első kérem, a második pedig köszönöm.
Ez azért nagyon fontos, mert hogyha tényleg magadévá tudod tenni a szívedben is azt, hogy a legfontosabb dolgod az, hogy őket sikeressé tedd, akkor nemcsak elvárod, hogy na, akkor lapátoljátok el a kakit és minden legyen megcsinálva, amit én mondok nektek, hanem úgy fogsz rájuk gondolni, hogy végig gondolod közben azt, hogy oké, mi az, amit ő élvezne.
Hogyan tudok egyébként neki segíteni, hogy ő fejlődjön, és ő azt az életminőséget élje, amit egyébként szeretne élni az életében. És ennek egy nagyon-nagyon fontos része az, hogy amikor feladatot adsz ki, akkor használd ezt a két szót, és gondolod is át azt, hogy egyébként ténylegesen neki szükséges-e ezzel a feladattal foglalkozni.
Úgyhogy ez az első kérem és köszönöm. Érdemes használni, mert nagyon-nagyon-nagyon meghálálják az embereid. A második gondolat az az, hogy ismerd el, hogyha hibázol.
Pont nemrég beszélgettünk a csapatunkon belül arról, hogy mennyire értékelik a többiek azt, hogy felvállalom előttük a sebezhetőségemet. És azt is, hogyha hibázok. Elsőként jelzem azt, hogy bocsi, ezt benéztem, nem volt igazam, ne haragudjatok.
És ez heti szinten egyébként előfordul nálunk. És azzal, hogy ezt be tudom ismerni, egy olyan egészséges cégkultúra alakul ki nálunk, ahol tudják nagyon jól azt, hogy én is emberből vagyok, ők is hibázhatnak adott esetben, és ezért nagyon egészségesek a dinamikáink.
Nem félünk egymástól, és tényleg egymásért tudunk tenni, és együtt megyünk előre.
Van is itt egyébként egy alapelvünk, amit dr. Mészáros Ádámtól tanultam még párkapcsolati témában. Ádám azt mondja, hogy ha párkapcsolatról van szó, akkor soha nem szabad hibást keresni. Mindig hozzájárulást keresünk. És ezt én átültettem a céges kultúránkba is egy az egyben.
Mindig mindenkinek el szoktam mondani, amikor belép a cégbe, hogy van egy ilyen alapelvünk, egy alapértékünk. Nem hibást keresünk, hanem hozzájárulást.
És hogyha megvan az, hogy mi volt a hozzájárulás ahhoz az adott kellemetlen helyzethez, ami létrejött, akkor azt nagyon könnyű lesz majd kijavítani, mert csak a folyamatleírásainkban meg kell nézni, hogy mit kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy ez az esemény újra ne tudjon bekövetkezni.
És ez egy kicsit ugye egybefügg azzal is, hogy merd felvállalni, hogyha te hibázol, merd a saját felelősségedet és a sebezhetőségedet is felvállalni, mert akkor a kollégáid is képesek lesznek ugyanerre. Normális lesz az, hogy egyébként hibázunk.
És hogyha ezt még megfeleled ezzel az alapjává Mészáros Ádámtól, hogy nem hibást, hanem hazaárulást keresünk, akkor egy nagyon-nagyon-nagyon szuper önfejlesztő, öntanuló, a hibáktól nem rettegő céges kultúrát fogsz tudni majd létrehozni.
Aztán a következő az az, hogy próbálj meg képben lenni a kulcsembereidről emberi életükkel kapcsolatban. Tehát minimum egy-két hetente beszélgess velük egy öt-tíz percet azzal kapcsolatban, hogy hogy vannak, mi mozgatja őket.
Én azt látom, hogy a KKV-szektorban még csak egy néhány fős céged van, addig ez az egyik hatalmas nagy különbség és versenyelőny a kollégáinknak a megtartását illetően. Kevés helyen törődnek velük, kevés helyen kíváncsiak rájuk.
Úgyhogy légy te az, akinél azt fogja érezni majd, hogy wow, ő tényleg törődik velem, tényleg kíváncsi rám. Beszélgess velük és hidd el, hogyha ezt csinálod néhány hónapon keresztül, és beválik ez a kolléga, és ha egy jobb életminőséget fog tudni biztosítani neked, akkor meg fogod szeretni ezeket a beszélgetéseket.
Még akkor is, hogyha nem vagy nagy csip-csip-csirip alkat, én sem vagyok csip-csip-csirip alkat. Hátam közepére nem kívánom önmagában ezeket a beszélgetéseket, de megszerettem már őket, mint ember, és megszerettem azt is, hogy nekem milyen életminőséget tudnak biztosítani.
Úgyhogy ez is fontos, hogy próbáld meg ezt beépíteni a mindennapjaidba. Aztán a következő gondolat, amit felírtam, az az, hogy próbálj meg kialakítani valami olyan motivációs vagy jutalékrendszert a cégedben, aminek a segítségével egy hajóban eveztek és egy irányban haladtok a kollégáiddal.
Itt pont Biros Leventétől hallottam egy nagyon jó gondolatot egy elvonuláson. Ő azt mondta, hogy a csapattársainkat nem a termelésre, hanem a termelési szándékra kell megtanítani. És egyébként ezt Markovics Bélától hallotta, hogyha jól tudom.
És nekem ez az alapelve egyébként eléggé tetszik, ugyanis pont az van mögötte, hogy nem az a fő cél, hogy ledolgozzák az X óra munkájukat. Nem az a fő cél, hogy elvégezzék A-ból B-be az általad feketén-fehéren leírt feladatokat, hanem sokkal inkább az, hogy egy irányba haladjatok, és ehhez szerintem az egyik kulcsfontosságú dolog az előbb említett emberi kérdéseken túl, az az, hogy legyen egy olyan jutalék és motivációs rendszer, amivel ők is érdekeltek lesznek abban, hogy ne csak a munkaidő teljen el, hanem eredményesen teljen el az az adott munkaidő.
Ennek a témának egyébként szerintem egy nagyon szuper szakértője Magyarországon Lippner Tamás. Én már többször is beszélgettem vele, és baromi jó gondolatokat adott nekem a jutalékrendszer, illetve a motivációs rendszernek a kialakítása kapcsán.
De szintén megemlíthetném egyébként Biros Leventét és a Szemléletváltónak a programjait is. Én már ott is nagyon-nagyon sokat tanultam ebből a témából.
És végül az utolsó gondolat, amit felírtam, ami egy nagyon-nagyon-nagyon szuper munkatárs és csapattárs megtartó elem tud lenni, az az, hogy a legnagyobb motivációs tényező az mindig a szüretlen felelősség. És ezt egyébként Balogh Petyától hallottam egy előadásán.
Amikor ezt a gondolatot meghallottam, akkor elkezdtem átgondolni a saját bizniszemben, hogy hogyan is néz ki ez, és rájöttem, hogy basszus tényleg.
A legjobb csapattársaim, a legjobb kollégáim mindig akkor voltak a leginkább elkötelezettek, és akkor hajtottak a leginkább, amikor azt mondtam nekik valamire, hogy figyelj, itt vagyunk az A pontban, itt van a B pontban a cél, a finishline, hogyha angolul akarom mondani, aztán oldd meg, hogy eljussál A-ból B-be.
És imádták, nagyon élvezték. És ez nekem is egyébként egy baromi jó élmény volt, mert megtapasztaltam azt, hogy milyen az, amikor csak hozzávágok valakihez egy feladatot, és ő beszalad vele a célba, és létrejön az eredmény.
És hogyha ezt kombinálod mindazzal a sok dologgal, amit most eddig hallottál, akkor szerintem egy elképesztően jó céges kulturális csapat tud majd létrejönni. Ami azért baromi fontos, mert végeredményében ez a csapat és ez a cég lesz az, ami megteremti neked azt az életminőséget, amire vágysz.
Remélem, hogy hasznos volt ez az adás, én nagyon élveztem felvenni. Találkozunk majd a következő DO!ma Show adásokban, illetve podcast hanganyagokban.
Legyen csodás napotok! Sziasztok!
